Reggel kicsit korábban érkeztem a
suliba, ugyanis le kellett adnom az első jegyzeteket a suliújság októberi
számához. Pechemre Kinga utánam fél perccel esett be. Amikor megláttam, a
mellkasomhoz szorítottam és megpróbáltam elrejteni a kis noteszemet, amibe
jegyzeteltem, ugyanis Kingánál egy lefűzős mappa volt, aminek az oldalából
kilógtak a színes jelölőcsíkok. Hurrá. Megint ráment a küllemre, komolyan veszi
az „újságírást”, szerintem felvásárolta az összes színes, öntapadós
jelölőragasztót, hogy komolyabbnak tűnjön.
– Hogy állsz a cikkel? – kérdeztem
tényleg érdeklődve, mert gondoltam, elütöm az időt, amíg Timi az egyik gépnél
bütyköl valamit.
– Természetesen jól – felelte
annyira nyilvánvaló hangsúllyal, hogy kezdtem kellemetlenül érezni magam,
mintha csak butaságot kérdeztem volna. – Te?
– Csak az ötleteimet hoztam
megmutatni – válaszoltam.
– Még nem vagy kész? – kerekedett
el a szeme.
– Nem, egyelőre vázlataim
vannak – mondtam összeszorított fogakkal.
– Pff – adta ki ezt a
kellemes, enyhén megalázó hangot. Timi végre odajött hozzánk, mindkettőnk
kezéből kivette a jegyzetfüzetet és mappát is, aztán lerakta az asztalra.
Kinyitotta Kinga mappáját, a kezébe vett egy rózsaszín jelölőtollat, és
gyorsan, mint egy őrült, elkezdte kihúzogatni a mondatokat. Láttam, hogy Kinga
egészséges arcszíne fehérbe csap át.
– Tessék, ez alapján haladj
tovább – nyújtotta vissza türelmetlenül, és már bele is olvasott az enyémbe.
Kinga még mindig mellettem állt, egyrészt mert a döbbenettől mozdulni sem
tudott, plusz természetesen megvárta, hogy az enyém milyen.
Timi fél kezével az asztalra
támaszkodva futotta át a jegyzeteket, a másik kezében tartott jelölőfilccel pedig
áthúzta, áthúzta és áthúzta.
– Mást! – szólt nekem
egyszerűen. – A holnapi leadásra szedjétek össze magatokat! Sziasztok – tolt ki
minket a teremből, és becsukta mögöttünk az ajtót. Mindketten úgy álltunk a
csukott ajtót bámulva, mintha nem hinnénk el.
– Áthúzta! Áthúzta majdnem az
egészet! – szólalt meg végül Kinga.
– Nyugi, az enyémet is – sóhajtottam
nehézkesen.
– Ez engem egyáltalán nem
nyugtat meg! Kizárólag a sajátom érdekel! – söpörte le a válláról a haját, és
felszegett állal, új erőre kapva ott hagyott.
Én azért kicsit nehezebben szedtem
össze magam.
A teremben a többiek rendesek
voltak, próbáltak tanácsot adni.
– A filmajánlóba tedd bele a Halloweent. Klasszikus és mindig
ijesztő – kiáltotta Ricsi. A golyóstollammal a combomat ütögetve a padomon
ültem, és megráztam a fejem.
– Nem jó, korhatáros.
– Na és?
– Benne volt – mutattam fel
sokadszorra az összefirkált, megalázott jegyzetfüzetemet. Nem büszkén, inkább
tényként.
– Akkor passz – vonta meg a
vállát.
– Mit szólsz a Freddyhez? – nézett fel a táskájában
kutatva Zsolti.
– Korhatáros! – ismételtem
sokadszorra. Elmondtam már a Kampókéz, Rémségek könyve, Sikoly, Péntek 13 és
Fűrész tippek után is, hogy KORHATÁROS! Már arra gondoltam, hogy a
homlokomra írom, hátha úgy megértik.
Becsengetésig erről beszélgettünk,
már azt hittem, megőrülök, amikor a padján ülő Cortez kihúzta füléből a
fülhallgatóját.
– Halott menyasszony. Tim
Burton. Sötét, de mese – közölte, és gyönyörű kék szemével felnézett rám.
Először nem is értettem, hogy mit mond, csak elmosolyodtam, aztán hirtelen
észbe kaptam. Mese.
– Korhatáros? – kérdeztem vissza,
és a szó hallatán már mindenki elröhögte magát. Cortez megrázta a fejét, aztán
elpakolta a zenelejátszóját.
Kardos jelent meg az ajtóban,
úgyhogy lekászálódtam a padomról, és zavartan leültem. Vicces, ha életem első
cikkét Cortez menti meg. Wow.
Én nem szégyelltem segítséget
kérni a többiektől, mivel reméltem, hogy a tippek között akad használható (mint
Cortezé is), és látszólag szívesen segítettek, Kinga azonban nem kért belőle.
Az ebédszünetben az udvaron ülve már elég sok ötletem volt ahhoz, hogy
újrakezdjem az egész halloween témát. A térdemre fektetett lapokba mélyedve
egyszer csak felkaptam a fejem, ugyanis Dani (a fotós) kirontott az udvarra,
nyomában a hisztérikus Kingával.
– Mondom, hogy a béna képeid
miatt nem jó az egész! – üldözte Kinga. Mosolyogva megcsóváltam a fejem. Van,
aki képtelen elviselni, ha hibázott.
A leckéim megírása után nekiültem
újra az ajánlóknak, és egész délután (meg este is) ezzel szenvedtem. Komolyan,
még vacsora közben is mellettem volt a notebookom, amit anyuék kivételesen nem
szóltak meg. Elfáradtam. És most pittyeg az msn. Biztos Virág küld zeneanyagot.
Mindjárt elalszom: 5/1 – hullafáradt
vagyok.
Cortez segített a cikkben: 5/5 –
Wow. J
A többiek is segítettek: 5/3 – annyira
rendesek! Csak éppen használható tippet nem adtak. J
Sulirádió: 5/1 – Máday miatt ma
egész nap sanzon szólt. Majdnem elaludtunk. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése