Kémián Gondos kiosztotta a múlt
órai dogákat, összesen három ötös lett, két négyes, a többi egyes. Jaj, ez
igazán nem jó eredmény, ráadásul Kinga totál kiakadt, mert az övé lett az egyik
négyes. (Csak Arnoldnak, nekem és a mellettem ülő, a dogát rólam szóról szóra
lemásoló Ricsinek lett ötös.)
– Tanárnő, szeretném, ha újra
átszámolnánk a pontokat. Kizárt, hogy négyest írtam! – háborgott Kinga szünet
nélkül.
Gondos vitába szállt vele, bár
amikor Kinga bedühödött arccal, felemelkedve, két kezével a padot támasztva
követelte, hogy azonnal nézzék át újra a dolgozatot, még Gondos is meghökkent.
De csak egy pillanatra, aztán rendre utasította Kingát, akinek maradt négyes a
dogája. Emiatt egész órán vibrált a levegő, ráadásul kicsengetéskor Kinga volt
az első, aki felpattant, majd kiviharzott a teremből, úgy becsapva maga mögött
az ajtót, hogy berezegtek az ablaküvegek. Gondos a szájában lévő cukrot
rágcsálva csak megvonta a vállát. Azt hiszem, nem Kinga az első diák, aki
kifejezetten nem kedveli. És ez őt egy cseppet sem érdekli.
A tesink elmaradt (a színjátszósok
ott próbálták a darabot), úgyhogy az infótanár helyettesített, így lett ma egy
dupla infónk. Tölgyessy természetesen tekintettel volt a közelgő szünetre, és „mindenki
azt csinál, amit akar” kijelentéssel kezdte meg az órát. Ezt értékeltük.
Igazán.
– Tanár úr, berakhatok zenét?
– nézett hátra Virág, aki már a MySpace-en szörfölt.
– Persze, amennyiben a többieket
nem zavarja.
Erre mindenki vállat vont, és
folytatták a helyezkedést, mivel szinte senki nem maradt a saját helyén. Virág
(aki mellém ült, miközben mi, Arnolddal egy gépet használtunk) halkan betette
az Anti Fitness Club MySpace-oldalán hallható számokat (a Többet érsz négyszer
is lement), ami így, hogy elfoglaltuk magunkat, senkit nem zavart. Tölgyessy
időnként felállt és körbesétált a teremben, mindenki mögött álldogált néhány
percet, hogy megnézze, mivel foglalkozunk.
– Ügyesek vagytok. Mennyi a
csúcsotok? – kérdezte mögénk érve, miközben mi, Arnolddal a Kvízparton
csináltuk az általános kategóriát.
– Ennyi – bökött Arnold a
nevünk alatt lévő számra, majd gyorsan válaszoltunk az új kérdésre.
Az infótanár kicsit közelebb
hajolt a monitorhoz, majd miután leolvasta a számokat, döbbenten felénk nézett.
– Műveltségi verseny?
– Mindkettőnket küldik – néztem
fel mosolyogva, mire Tölgyessy egyetértően bólintott.
– Nagyon helyes.
Otthagyott minket a gépnél, és
továbbment, miközben mi folytattuk a kvízelést. A tanár tényleg őrülten jó fej,
Virág mögött megállva például meghallgatott egy fél számot, Andris és Robi
gépén megnézte az LFS- (Life for Speed) versenyüket, amit most Robi
nyert, Dave pedig megmutatta neki a YouTube csatornáját, a feltöltött
videókkal, aminek láttán a tanár adott egy ötöst. J
Utolsó óra után gyorsan bepakoltam
a szekrényembe, és lementem a suliújság termébe. Máday és Timi állt csak, a
többiek (velem együtt) mind leültek a székekre. Arnold a padra. Na mindegy. A
megbeszélés egyórás volt, Timi kiosztotta a januári suliújság cikkeit, amit a
téli szünetben kell elküldenünk mailben. Mindenki a szokásos témát kapta, ezen
már meg sem lepődtünk, mivel bevált, működőképes dologról van szó.
– Jó, akkor minden világos? –
kérdezett körbe Timi. Mindenki bólintott. – Rendben. Akkor, mivel már idén nem
lesz több megbeszélés, mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet – mosolygott
gyorsan körbe, majd összecsapta a tenyerét. Ez azt jelenti, hogy mehetünk.
Kifelé menet Arnolddal és Kingával
a januári cikkekről beszéltünk, mármint arról, hogy kinek mi az ötlete,
miközben Dani (a fotós) állt meg mellettünk.
– Kinga, van egy perced?
– Mondd! – nézett Kinga az
órájára. Hát, ez így elég bunkón hangzott, ráadásul Dani totál zavarba jött.
– Csak a sulikarácsonnyal
kapcsolatban akartam kérdezni…
– Mit?
– Hát – kezdte Dani
elvörösödve. Azt hiszem, Arnold és az én jelenlétem némileg frusztrálta. – Hogy
eljössz, nem?
– De, ott leszek.
– Jó, akkor ott találkozunk?
– kérdezte Dani. Kinga értetlenül meredt rá.
– Igen, abban az esetben, ha
te is ott leszel, tekintettel arra, hogy a tornaterem egy zárt tér, minden
bizonnyal összefutunk – közölte értetlenül.
Dani motyogott valamit arról, hogy
sietnie kell, és elviharzott. Kinga unottan meredt utána.
– Mennyire értelmetlen! – mondta.
– Kinga – szóltam halkan –, azt
hiszem, el akart hívni.
– Minek? Nem kell meghívó. Ez
egy iskolai program. Ráadásul főszerepem van a műsorban, még szép, hogy ott
leszek…
– Nem – szakítottam félbe. Te
jó ég, tényleg nem érti? – Úgy értem, szerintem veled akart menni. Tudod hogy
menjetek együtt – nyomtam meg a hangsúlyt az utolsó szón. Kinga értetlenül
nézett hol rám, hol pedig a mostanra üressé vált folyosóra.
– Ó! Óóó! – bólintott, mint
akinek minden világos. – Akkor miért nem ezt mondja?
– Ezt próbálta – közölte
Arnold.
– Sajnálom. Máskor legyen
érthetőbb. Egyébként is. Engem egyáltalán nem érdekel – vonta meg a vállát.
– Hát, pedig egyetlen
tizenkettedikes srác sem hívott meg kilencedikes lányt.
– Na és? Tisztában vagyok a
népszerűségemmel, viszont ettől még nem omlok az első ember karjába, aki
meghív. Ugyan… – fújtatott lesajnálóan, és otthagyott minket.
Arnolddal kérdőn néztünk utána.
– Meghívta egy
tizenkettedikes, és még csak nem is érdekli – csodálkoztam. Mert jó, bár nem
vágyom különösebben arra, hogy egy végzős elhívjon valahová, de azért ez nagy
dolog.
– És? – kérdezte Arnold. Oké,
nem ő az az ember, akivel ezt részletesen ki tudom tárgyalni. Na majd Virággal,
msn-en… J
Anyu a suli előtt várt, hogy
elmenjünk fát venni. Elköszöntem Arnoldtól, és beszálltam a kocsiba. Bár
próbáltam a kirakott fákra koncentrálni, sikerült az egész vásárlást
végigbeszélnem arról, hogy vajon engem meghív-e valaki a karácsonyi bulira.
– Úgy tudtam, ez nem
meghívásos alapon megy, hanem minden Szent Johannás részt vehet rajta.
– Igen, tudom. De valakivel
menni, az olyan…
– Menő? – segített ki anyu.
– Igen – feleltem.
Menő. Vajon Cortez hív magával
valakit? Vagy Cortezt elhívja valaki? Elhívjam Cortezt? Vagy menjek egyedül,
ahogy a többiek is? De a felsőbb évesek párban járnak az ilyen bulikra, mi
lesz, ha én még jövőre is egyedül megyek? Elhívjam Cortezt? Mit kell ilyenkor
mondani? Hogy menjünk együtt? Jaj. Megyek msn-re, hátha Virág tud valamit.
Suliújság: 5/3 – csak tudnám,
mit írok januárra…
Fenyőfa: 5/4 – végül szép nagyot
vettünk, bár nem igazán figyeltem. De azt hiszem, nagy. Mindegy. J
Vacsora: 5/2 – indonéz csirke.
Legalábbis anyu azt mondta. L
Pótvacsora apuval: 5/5 – csokis
gofri, ráadásul apu mesélt a gimis éveiről. Ő sosem ment buliba, mert nem
tudott kivel. Jaj. Csak ezt ne örököljem. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése