Apuért hajnali ötre jött a taxi,
de felkeltem, hogy elköszönjek tőle. Ezután bőven maradt időm suli előtt,
úgyhogy az étkezőasztalnál ülve hallgattam anyut és a terveit arról, hogy
milyen klassz „lányos hetünk” lesz a házdíszítéssel meg a sok mókával. Közben
hárompercenként megszakította a beszélgetésünket a mobilja, ugyanis hófelhőket
észleltek, úgyhogy el is kellett rohannia. Egyedül vártam Virágot a kapunk
előtt.
– Gyalog megyünk – köszöntem,
mire felnézett a szemébe húzott Mikulás-sapka alól.
– Apukád?
– Egyhetes üzleti
konferencián.
– Anyukád?
– Hófelhőket kerget.
Virág egyáltalán nem lepődött meg
a kijelentésemen, csak biccentett, és már el is indultunk lefelé a dombon.
Közben megbeszéltünk mindent, ami tegnap este óta történt velünk. Vagyis semmi,
de általában a semmiről is jókat tudunk beszélni.J
Ma a tizenegyedikesek díszítettek,
karácsonyi fényfüzéreket raktak a folyosókra, és kiállították a rajszakkörösök
téli festményeit. Virág képe a lépcsőfordulóba került, a létező legjobb helyre
(nem csoda, az övé sikerült a legszebbre).
Duplafrancián Monsieur Durand
feleltetéssel kezdett, Jacques, Robi és Arnold is sorra került. Mindhárman
ötöst kaptak, azonban Arnold felelete igencsak meglepte a tanárt, és igazából
minket is. Jó, azt tudtuk, hogy jól beszél meg nagyon tud, hiszen kitűnő, de
hogy milyen szinten, az eddig elkerülte a figyelmünket. Óra végén a tanár oda
is hívta, és váltottak pár szót. Amikor az udvaron megkérdeztem, hogy miről
beszéltek, Arnold a tőle megszokott közömbösséggel válaszolt.
– Franciaversenyre küld.
– Arnold, ez nagyszerű! – lelkesedtem,
mert eddig senkit nem kért fel Monsieur Durand.
– Majd meglátjuk – bólintott.
Hát ez igazán rá vall, egyáltalán
nem dobta fel, sőt meg sem lepődött rajta, pedig az osztályból mindenki baromi
jó franciából, csak annyi a különbség, hogy Arnold olyan kifejezéseket és
mondatokat ismer, ami nem kilencedikes szint. Sőt! Jacques szerint Arnold olyan
választékosan és szépen használja a nyelvet, ahogyan még ő sem szokta. Azért
szerintem ez nem semmi.
Otthon anyu izgatottan várt, a
nappaliban egy rakás szatyor hevert, a legtöbből zöld ágak lógtak ki.
– Mit szólsz?
– Mi ez a sok cucc? – tekertem
le a Szent Johannás sálam magamról.
– A költözéskor elkeveredtek
a díszek, úgyhogy vettem újat.
– A garázsban vannak a régi
dobozok – jelentettem ki, mire anyu csalódottan csípőre tette a kezét.
– Akkor most mit csináljunk
ennyi girlanddal?
Ez jó kérdés. Mondtam anyunak,
hogy szívesen segítek díszíteni, de Cortez jön korrepetálásra.
– Persze, tudom, akkor majd
kint teszem fel a kültéri égősort, hogy ne zavarjam a tanulást.
Igen. Anyu ezt ígérte, és persze
nem így lett. Cortez fél hatra jött, akkor még csak ott tartottunk, hogy a
korlátra feltekertük a girlandokat, meg az ablakokra a karácsonyi égőket. Ja,
és akkorra már körülbelül négymilliószor hallgattuk meg a Last Christmast, és ránk is sötétedett.
– Szia, gyere be – kiáltottam
az ajtóban álló Cortezre, aki kissé megdöbbent. Eleve George Michael csodás
hangjától, ami tízezer decibellel üvöltött, na meg az ábrázatom sem volt túl
bizalomgerjesztő, a pulcsim és hajam tele volt fenyőtűvel.
– Biztos nem zavarok? – kérdezte,
és szerintem titokban imádkozott, hogy azt mondjam, majd máskor tanulunk.
– Nem, dehogy. Gyere – nyitottam
ki teljesen az ajtót.
Cortez kelletlenül bejött,
átlépett néhány girlandot (amik a földön hevertek), és rálépett egy szarvas
díszre (ami szintén a földön volt).
– Bocs – emelte fel a letört
fejű kis kerámiaszarvast.
– Nem gond, úgyis ronda volt
– vontam meg a vállam. Még tavaly hozta apu egyik kollégája, és mindenki
utálta, mert ronda. Csak szívességet tett azzal, hogy rálépett.
Cortez leült az étkezőasztalhoz,
és totál meghökkent arcot vágott. Egyrészt, mert még mindig üvöltött a Wham,
másrészt, mert anyu egy létrával a kezében sétált el mellette.
– Szervusz, Cortez! – köszöntötte.
Cortez visszaköszönt, és lehet, hogy a riadt tekintete miatt, de anyu úgy
érezte, hogy magyarázattal tartozik. Jaj. – Tudod, Reni apukája elutazott, és
ilyenkor szoktuk feldíszíteni a házat. Amolyan lányos program ez, zenélünk,
díszítgetünk és sütünk – mosolygott, aztán a homlokához kapott. – Te jó ég, a
süti! – és már ki is rohant a konyhába.
Kissé zavartan néztem Cortezre.
– Akkor kezdhetjük? – kérdeztem
összeszorított fogakkal. Mondott valamit, amit nem hallottam, mert George
Michael kieresztette a hangját.
– Hogy?
– Mondom, elhoztam a
vázlatot! – kiáltotta.
– Oké! – bólintottam.
Elolvastam Cortez fél (!!!)
oldalas firkálmányát A fösvényről,
és az első gondolatom az volt, hogy ezer százalék, hogy nem olvasta. A
második gondolatom pedig az volt, hogy már nem is fogja, mert anyu szénné égett
muffinnal kínálta. Cortez illedelmesen elvett egyet a felé tartott tálról.
– Köszönöm.
– Gyerekek, kikapcsolom a
zenét, tanuljatok nyugodtan. Én kimegyek a kertbe!
Végre! George Michael
elhallgatott. Elképesztően jólesett a hirtelen beállt csend. Újra felemeltem a
kitépett füzetlapot, és elolvastam, közben pedig hallottam, hogy becsapódik a
bejárati ajtó. Azonnal kikaptam Cortez kezéből a feketére égett mogyorós
muffint.
– Meg ne edd! – ráztam a
fejem, mire elmosolyodott. Mosolygott! Hűű. J – Na jó. Olvastad A
fösvényt?– kérdeztem.
– Nem. Miért?
– Mert ez nagyon
összecsapott, ráadásul inkább Molière életéről szól, A fösvényt csak megemlítetted benne.
– Nem én.
– Hogy érted? – csodálkoztam.
– A netről szedtem.
– Jaj – szörnyedtem el. Ha
van, amitől Kardos a falra mászik, az a plágium. De mit tehettem volna, amikor
Cortez a mélykék szemével meredt rám. Természetesen, amit mindenki más tett
volna a helyemben. – Megoldjuk – bólintottam végül.
Felajánlottam, hogy amennyiben ad
nekem pár használható saját (!) mondatot, akkor átírom neki, és beadja azt.
Miközben ezt egyeztettük (merthogy még azt a pár saját mondatot sem
szándékozott megírni), anyu visszajött.
– Nem szívesen zavarok – kezdte,
mire mindketten felnéztünk –, de nem boldogulok a kültéri égősorral.
Én akartam mondani, hogy
valószínűleg azért, mert odakint besötétedett, de Cortez már fel is állt.
Döbbenten néztem rá.
– De A fösvény… – hebegtem,
aztán, miután kimentek, gyorsan felkaptam a dzsekim, és utánuk indultam.
A kerti pagodánál értem be őket.
– Na, most az a helyzet, hogy
nem jól csináltam, a szögbelövővel feltettem a füzért, mielőtt kipróbáltam
volna. És nem ég – magyarázta anyu.
– Talán kiégett az egyik – vonta
meg a vállát Cortez.
– Igen, ez elképzelhető.
Megyek, kihozom a pótégőt, hátha megtaláljuk, melyik a rossz.
Anyu otthagyott minket a kertben,
Cortez pedig próbaszerűén megtekergette az első égőket. Rém kellemetlen volt.
Átjön tanulni, erre befogjuk munkára. Mit gondolhat? Jaj.
– Figyelj, nyugodtan mehetsz,
ha akarsz, majd msn-en átbeszéljük a beadandót.
Úgy csinált, mintha nem is
hallaná, vagy nem is hallotta, mert teljesen lefoglalta az égők tekergetése. Én
közben a karomat dörzsöltem, mert kezdtem igazán fázni. A következő pillanatban
a kerti pagoda köré húzott égősorok felvillantak, és a homályosan megvilágított
kertben hirtelen éles fény gyúlt.
– Hű – léptem hátrébb, hogy
ne vakítson annyira.
– Nahát! – sietett felénk
anyu, a kezében tartva a pótégőt.
– Csak nem volt rendesen
betekerve az egyik – vonta meg a vállát Cortez.
– Erre nem is gondoltam – nézte
anyu hunyorogva a kivilágított pagodát. Mellesleg olyan erős égők vannak a
fényfüzérben, hogy az űrből is látszik, de mindegy.
Anyu teljesen odavolt, hogy
mennyire szépen világít, meg minden, én meg kihasználtam az alkalmat, és
Cortezhez fordultam.
– Most jön a világító Télapó
a szánon, a szarvasokkal – susogtam.
– Gyerekek – fordult felénk
anyu. – Ki kéne hozni a garázsból a világító kerti Télapót.
Szegény Cortez! Anyu kihozatta
vele a garázsból a nyomi Télapót, meg a szarvasokat is. Nem tudom, mért jó, ha
úgy néz ki a kertünk, mintha Disneyland rossz utánzata lenne, de tökmindegy.
Cortez segített felállítani a karácsonyi kerti díszeket, aztán fél nyolc körül
elment. Hát, ennyit A fösvényről.
Persze a házdíszítéssel nem
lettünk kész, de van még időnk.
Virág az msn-en várt, gyorsan
elmesélte, hogy elaludt, miközben Gábor a matekot magyarázta neki, aztán
rátértünk a „Cortez segített a fényfüzérrel” esetre. Virág szerint ez igazán
biztató. Nem is tudom.
Cortezzel állni a kivilágított
pagoda alatt: 5/3 – egy romantikus filmben azért nem így alakult volna. J
A kertünk: 5/3 – oké, van
világító rénszarvas, világító Télapó, világító szán, de mit keres ott egy
világító törpe? Egyáltalán honnan szedte anyu? És mi köze a karácsonyhoz?
Apu: 5/5 – webkameráztunk este. J
A fösvény: 5/2 – fogalmam
sincs, Cortez hogy fogja megírni.
Last Christmas: 5/1 – december
2-ára rosszul vagyok tőle, pedig még csak most lesz szezonja. Jaj. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése