Tök jól kezdődött a nap, aztán
irtó nagy balhé lett a vége. Az ötödik óráig minden rendben ment, duplaangolon
párbeszédeket hallgattunk, és átvettük a még nem ismert szavakat (Cortez
látványosan unta, jogosan), kémián és francián rendesen haladtunk az anyaggal,
aztán… Aztán jött az irodalom. Kardos egyébként sem volt jó passzban (sosincs
jó passzban, de ma a szokottnál is mogorvább volt), úgyhogy rossz napját fogtuk
ki, és meg is lett az eredménye. Az egész azzal kezdődött, hogy Dave (aki
állandóan új technikai kütyüket használ) ma behozta a legújabb megjelent
E-bookot. Ez egy ilyen elektronikus könyv, amire nem tudom, hány ezer könyvet
lehet feltölteni, meg ilyesmi. Már napközben is a kezében volt, sőt, néhány
órán használta is, de senkinek nem tűnt fel. Kardosnak rögtön.
– Felmayer, lennél szíves
elővenni a szöveggyűjteményed? –kérte Kardos.
– Itt van, tanár úr – mutatta
fel az elektronikus könyvét. Kardos felvonta a szemöldökét, felállt és a
padjához sétált.
– Megkérdezhetem, hogy mégis
mit képzelsz magadról?
– Rátöltöttem a kötelező
olvasmányokat és a szöveggyűjteményt is – felelte Dávid. Hú, én már akkor
behúztam a nyakam, mert tudtam, hogy Kardos irtó pipa lesz.
Egy pillanat alatt ordibálni
kezdett, olyasmiket, mint hogy „ez a szerkezet nem pótolhatja a könyvet, az
iskolában tankönyvet használunk, ami nem merül le, aminek papírjai vannak, amit
lapozni lehet…” Szegény Dávid tovább rontott a helyzeten, amikor mondta, hogy
ezt is lehet lapozni az érintőképernyő segítségével, ráadásul nem merül le… Kár
volt.
– Felmayer, mond neked
valamit a Gutenberg név? – kérdezte, két kézzel támaszkodva a tanári asztalon.
Igazán zabos volt.
– Ez egy kereső, mint a
Google? – kérdezte Dávid. Én csak lesütöttem a szemem.
A következő pillanatban szerintem
már az egész iskola visszhangzott Kardos üvöltésétől, ráadásul, és ez már
mindenkit érintett, őszi szünetre feladott két házi dolgozatot, totálisan
eltérve az anyagtól. Egy ötoldalast „Gutenberg, avagy az első nyomtatott könyv
hatása a világra” és egy hatoldalast(!) „A könyv, ami megváltoztatta az
életemet” címmel. Na, ezen tényleg mindenki kiakadt. Óra végén, amikor Kardos
kiviharzott, szinte valamennyien a teremben maradtunk, és megbeszéltük a
dolgokat. Illetve én nem, én csak hallgattam. A második házidolgozat egyébként
egyáltalán nincs ellenemre, sőt, még örülök is neki, de ezt senkinek nem mertem
mondani.
– Kardos nem normális! Két
házidolgozat? – ütögette a fejét a padba Zsolti.
– Kösz, Dave, pont ezt
akartam csinálni a szünetben – bólogatott gúnyosan Robi.
– Most mi van? Nem halsz
bele, ha egy délután kihagyod a WoW-ozást és letöltesz pár házidogát a netről –
vágta rá Dávid.
– Felejtsd el, Kardos a
múltkor is észrevette.
– Most ki kell olvasnom egy
könyvet? – nézett maga elé riadtan Andris. Na, ez fájt.
– Próbáld ki, annyira nem
nehéz. Csak vigyázz, hogy vízszintesen olvass, ne függőlegesen – szólt Arnold,
és meg kell hagyni, ez a mátrixos poénja nekem komolyan tetszett.
– Nem kell olvasni – üvöltött
közbe Zsolti. – Itt az ész! Hangoskönyv! – mutatott a homlokára azt
bizonygatva, hogy van esze. Hát, nem is tudom.
Nap végére a többiek leleményesen
kitalálták, hogyan ússzák meg az olvasást. Úgy tűnik, Gábor, Jacques, Kinga,
Arnold és én írjuk magunktól, a többiek vagy filmen nézik, vagy hangoskönyvként
hallgatják meg.
Kezd kicsit sok lenni az őszi
szünetre szánt házidolgozat. Ráadásul Máday ig. hely. belevette a házirendbe,
hogy tilos elektronikus könyvet használni tanórák alatt. Ez nem jött be
Dávidnak, pedig nem akart rosszat. Csak így sült el. Az olvasókörön Kardos még
mindig kicsit fájlalta, hogy a technika kezdi kiszorítani a könyveket, úgyhogy
hiába volt terítéken Coelho Az Alkimista című könyve, állandóan
visszakanyarodott a fájdalmára.
– Fogd csak meg! A könyvnek
illata van. – dugta az egyik olvasókörös kezébe a könyvet, aki eléggé
megrettent a tanár kirohanásától, úgyhogy szagolgatni kezdte.
– A könyv érték! Eszmei
értéke van! Elektronikus könyv. Hah! – fogta a homlokát Kardos.
Azért én valamennyire átérzem a
problémáját. Egy igazi könyvszerető ember nemcsak olvassa a könyvet. Hanem
szereti is. Tőlem is idegen, hogy egy kütyü képernyőjét nézve olvassam,
mondjuk, Austen regényeit. Kizárt dolog.
Otthon anyu mélységesen
egyetértett Kardos döntésével, apu is hümmögött.
– Egyáltalán nem értem, hogy
miért kell ennyire technika-orientáltnak lenni – szólt anyu, miközben lerakta
elénk a vacsit. (Rántott padlizsán, brr.)
Közben meghallgattam, hogy a mai
kölkök mennyire furák ezzel a mobil-internet mániával. Na persze a
meteorológusok sem láttak az elmúlt x évben igazi felhőt, mert előbb nézik a
netes műholdképet, mint az eget, de ez mindegy.
Cortez duplaangolon kijavította
az egyik hibás mondatom: 5/5 – no comment. J
Kardos kirohanása: 5/3 – jogos,
de az egész osztály szív a házidolgozatok miatt.
Netes böngészés: 5/2 – még
mindig nem találtam sablont a maketthez.
Dave körüzenete a közösségi
portálon: 5/4 – egy online könyvesboltot ajánlott, letölthető könyvekkel. Nem
akar tanulni a maiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése