Anyut reggel még otthon találtam.
– Milyen idő lesz ma? – kérdeztem
azon gondolkozva, hogy mit vegyek fel.
– Szórványosan
előfordulhatnak záporok, főleg keleten, de nagyrészt napos, meleg idő lesz.
Délután a hőmérséklet huszonkét és huszonöt fok között alakul.
– Köszi – mosolyodtam el. Na
igen, simán protekciós vagyok, ha az időjárásról van szó.
– Reni, kérlek, add meg Virág
apukájának a számomat és apád számát is.
– Nálam lesz a mobilom.
– Tudom, de szeretném, ha
Virág apukája el tudna érni. És kérlek, figyeljetek egymásra, ne veszítsd szem
elől Virág apukáját…
– Anya! – szóltam közbe
mosolyogva. – Tudok vigyázni magamra egy állatkertben!
– Jó persze, csak… – ráncolta
a szemöldökét anyu. – Mindegy, érezd jól magad.
– Oké.
– És vacsorára ugye hazaérsz?
– Persze!
Apu hasonló aggodalommal vette
tudomásul, hogy délutánra van programom. A kocsiban nem győzte hangoztatni.
– És ne menjetek közel a
rácsokhoz! Az állatsimogatót is kerüljétek. Veszélyes.
– Apu – kérleltem sokadszorra
valamelyik szülőmet. Őrület, hogy micsoda problémát csinálnak egy állatkerti
délutánból.
– Jó, tudom, ciki, ha
ennyiszer elmondom – bólogatott apu.
Még megígértem, hogy nem ugrom a
krokodilok elé, nem simogatom meg az oroszlánt és nem mászom be a farkasokhoz.
Mindezt azzal indokoltam, hogy normális vagyok. Ha ez eddig nem derült volna
ki.
A suliban a szokásos pénteki
nyüzsgés volt, Máday ig. hely. az aulában ordibált hol a sulirádió zenéje
miatt, ami szerinte bomlasztja a közösséget (30 Second to Mars), hol
rászólt az érkező diákokra, hogy tegyék el a zenelejátszókat. Föcin a tanár
kiosztotta a dolgozatokat. Ötös lett. Beírtam az ellenőrzőmbe, és hát tényleg
elég bénán mutatott a sok ötös mellett az a rajz kettes. Majd megpróbálom
feltornázni hármasra. Jobbra nem igazán számíthatok. Irodalmon Cortez
szonettelemzésre megkapta a második egyesét. Ennek csúnya vége lesz, Kardos
szemmel láthatóan bepöccent rá az üresen beadott házidoga után, és biztosította
arról, hogy ha nem kezd tanulni, megvágja. Jaj. Engem ez sokkal jobban
megviselt, mint Cortezt vagy a többieket. Nem akartam belegondolni, hogy
megbukik. Hogy lehet egyáltalán irodalomból megbukni? Rajzból könnyebb.
Szerintem.
Kicsengetéskor Virág apukája a
suli előtt várt minket. Amikor bemutatkoztam, teljesen jól elbeszélgettünk,
mondta, hogy menynyire örül, hogy megismert, meg hogy fontosnak tartja, hogy
jóban legyen Virág barátaival, és hogy sokat hallott rólam. Virág erre grimaszolt
meg a vállát vonogatta. Egyébként Virág szülei tök normálisak, most, hogy már
külön-külön megismertem őket, nem látom komolyabb okát Virág dühkitöréseinek
vagy hangulatváltozásainak. Viszont az apukájával való kapcsolatából rögtön
levettem, hogy még mindig állatira dühös a válásuk miatt, és azt a fura
türelemjátékot játsszák, miszerint Virág csendesen duzzog, az apukája pedig
próbálja megbékíteni. Na, ebbe a csodálatos színjátékba kerültem bele, úgyhogy
elmentünk az állatkertbe. Hátraültem a kocsiba, és amíg Virág feltekerte a
hangerőt (üvöltött a Fall Out Boy), az apukája arról beszélt, hogy ez
milyen klassz zene. Persze tudjuk, hogy nem tetszik neki, sőt, szerintem alig
bírta ki, de becsülettel hallgatta. Én meg hátul gubbasztottam, és az ablakon
kibámulva jöttem rá, hogy amióta elköltöztünk, nemhogy Pesten, de szinte még a
II. kerületen kívül sem voltam.
Az élet számomra megállt a suli és
a házunk között, minden ehhez a két helyhez köt. Ezt nem gondoltam volna.
Az állatkert egyébként klassz
volt, elég jól szórakoztunk. Mondjuk, a régi sulimmal évente legalább egyszer
mentem, plusz a szüleimmel is, úgyhogy sok újat nem láttam, de azért jó volt.
Egy csomó diák volt még ott, osztállyal és csak úgy, csoportokban is, és
néhányan rosszallóan néztek ránk. Na persze aztán rájöttünk, hogy miért.
Annyira hozzátartozik a ruházatunkhoz a pólónkon lévő Szent Johannás kitűző,
meg a táskánkon lógó passtartó, hogy mi már észre se vettük magunkon. Mások
viszont igen, és ahogy az szokás, a magánsulisokat kinézik. Mindegy.
Állatkert után ettünk (késői ebéd
vagy korai vacsora) a Városligetben, és Virág apukája tovább érdeklődött.
– És, Reni, a te kedvenced is
a FOB?
– Öhm – mosolyogtam össze
Virággal. –, nem igazán. De azért néha meghallgatom. Ha muszáj – tettem hozzá.
– Na, és te is a rajzszakkört
választottad, ahogy Vircsi?
Virág erre a becézésre felkapta a
fejét, és szemébe fésült haja mögül gorombán nézett.
– Nem, nekem a rajz
egyáltalán nem megy – feleltem, és ezen újra összenevettünk Virággal. Az
apukája türelmesen mosolygott, aztán amikor véget ért ez az „úgyis csak mi
tudjuk, hogy min nevetünk” pillanat, hozzátettem: – Az olvasókörbe járok.
– És bekerült a suliújságba
is! Most ír cikket halloweenről – tette hozzá Virág.
És hogy ez más szájából mennyire
jól hangzik! Virág apukája sokat érdeklődött az újságról meg az olvasókörről
is, úgyhogy egész evés alatt erről beszélgettünk.
Este a szobámban betettem egy
DVD-t, és a babzsák fotelemre huppanva magamhoz húztam a hátizsákom.
Kihalásztam belőle a gumicukrot, és már épp indítottam volna a filmet, amikor
apu bekopogott.
– Mit nézel? – lépett be,
tekintetét le sem véve a tévé képernyőjéről. – Kalózok?
– Dehogy – ráztam meg a
fejem.
– Az már ciki? – fordult
felém összeráncolt szemöldökkel.
– Nem, csak már unom.
– Ó, értem. Akkor ez most…?
– Rocktábor. Virág
ajánlotta.
Apu pár pillanatig ácsorgott a
tévémet nézve, végül leült a másik babzsák fotelemre.
– Jaj, majdnem elfelejtettem
– hajoltam el a táskámért, aztán letettem apu mellé, aki egymás után kiszedte
belőle az állatkertben vásárolt dolgokat. Perec, medvecukor, kókuszrúd.
Szerencsénkre nem buktunk le, anyu
nem jött rá, hogy késő este mindenféle cukrot meg édességet eszünk a Rocktábor
nézése közben. Egyébként apu meglehetősen sokat kérdezősködött a film
alatt, olyanokat, mint „kik ezek a kölykök?”, vagy „miért énekelnek?”, de a
végére összeállt a kép, és megértette. J
Állatkerti délután: 5/4 – bár
néha kellemetlen volt, összességében jól szórakoztunk.
Rocktábor: 5/3 – nem is
tudom. Semmi extra, nem értem, mi ez az őrület körülötte.
Kígyó formájú piros gumicukor:
5/5 – finom.
Kígyó formájú kék gumicukor: 5/1
– nem finom, és tiszta kék lett a nyelvem tőle. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése