Zsúfolt nap. Apu kitett minket a
suli előtt, ahol Ricsi már várt ránk.
– Sziasztok – lépett hozzánk
azonnal, majd felém fordult. –Reni, bemagoltam az egészet, amit küldtél, de mi
van, ha Gondos belekérdez?
– Nem fog. Csak add le az
anyagot – bólintottam bátorítóan. Ricsi ki volt készülve. Nem csodálom. Az ő
kémiai szintjével én is félnék. Tegnap azt kérdezte, minek a vegyjele a H. Így
küldik versenyre? Szegény.
Második órán, kémián Gondos
egyszerűen leült a tanári asztalhoz, és kihívta Ricsit, hogy adja le az
anyagot. Ricsi a füzetével ment a táblához (mellesleg annyi esze sincs, hogy
bemásolta volna, ehelyett a kinyomtatott e-mailemből tanított), és kicsit
nehezen, de végül nekikezdett. Mi szinte valamennyien jegyzeteltünk, csak Dave
és Zsolti vihogta végig a huszonöt perces előadást, aminek, mondjuk, meglett a
következménye, mert Gondos óra végén bekérte a füzetüket, és mivel nem írtak
semmit, egyest kaptak. Ricsi meg ötöst.
– Gratulálok, Pósa, szép
teljesítmény – vigyorgott rá Gondos. Nekünk inkább vicsornak tűnt, de ő elvileg
ilyen, ha kedves. Hát, elég para.
Ricsi visszahuppant mellém a
székre, és a fejét a padra hajtva felém mosolygott. – Kösz Reni.
– Igazán nincs mit – nevettem
el magam, mert ez már tényleg vicces.
Tesin az egész tornatermet
elfoglalták a tizenkettedikesek (szalagavató-próba, gőzerővel, most már
megállás nélkül), úgyhogy lett egy lyukas óránk. Amit én arra akartam
kihasználni, hogy a könyvtárból kiveszek néhány törikönyvet, hogy jobban fel
tudjak készülni a témazáróra. Hát, könyvet találtam, de beleolvasni sem tudtam,
mert Arnold és Virág (akik persze velem jöttek) vagy egymással vitáztak, vagy
engem kértek meg, hogy döntsek.
– A White album! Na,
arra mondd, hogy nem a világ legerősebb és legkiemelkedőbb munkája! – fonta
keresztbe a karját Arnold, aki napok óta próbálja meggyőzni Virágot arról, hogy
a Beatles jó! Virág mosolyogva megvonta a vállát, és megigazította a pink
csatot a hajában.
– Szerintem nem – közölte
egyszerűen. Na, ez az, amitől Arnold totál kiakad. Mármint attól, hogy Virág
sosem érvel vagy magyaráz, egyszerűen annyit mond, „szerinte igen, vagy
szerinte nem”. Arnold, aki pedig imád és nagyon tud vitatkozni, egyszerűen nem
tud mit kezdeni egy ilyen helyzettel.
– Reni, könyörgöm, segíts – fejelte
le Arnold a könyvtári asztalt.
– Pun háborúk, pun háborúk – lapozgattam
a könyvben, majd mikor örömmel rácsaptam az oldalra, megráztam a fejem. – Ízlésről
vitatkozni? Én kihagyom – vontam meg a vállam, és boldogan jegyzeteltem ki a
pun háborúkat. Sajna volt egy pár. L
Utolsó óra után a suliújság
termébe mentem. Már mind ott voltunk, egyedül Dani hiányzott.
– Keringőzik – közölte Timi,
amikor Máday dühösen hiányolni kezdte.
– Jó, akkor majd közöljétek
vele, hogy mit beszéltünk meg – legyintett, és összecsapta a tenyerét. Ez pedig
azt jelenti (már rájöttem), hogy elkezdhetjük a következő szám tervezését.
Timi kapta meg a szót, mi pedig
valamennyien leültünk a körberakott asztalokhoz (Arnold rá), és meghallgattuk a
decemberi szám tartalmát. Naná, hogy karácsony, minden mennyiségben. Mivel
eddig nagyjából bejöttek a cikkek, Máday úgy döntött, hogy állandósítja a
rovatainkat, vagyis én megkaptam a decemberi könyv-, zene- és filmajánlót,
Arnold a karácsony történetét (nyomatékosan megkérték, hogy tartsa be a
kétoldalas határt), Kinga a karácsonyi fények, hangulat és dekoráció cikket, az
a-s Krisztián pedig a karácsonyfa díszítésének a történetét. A többi, régebbi
suliújságos meg eleve a megszokott cikkét írja, úgyhogy a rövid eligazítást
követően jöhetett a rendes megbeszélés. A magazin színvilága, hangulata,
címlapötlet, meg ilyesmi. Klasszul telt a délután, a sulimagazinos
megbeszéléseket egyébként is nagyon szeretem, olyan komolynak tűnik az egész. J
Mikor hazaértem, azonnal
nekiálltam tanulni törire, még a gépet sem kapcsoltam be, sőt, a nappaliban
tanultam, hogy nehogy kísértésbe essek és esetleg felnézzek msn-re. Csak
vacsorára hagytam abba, aztán folytattam. Az előbb fejeztem be, így, hogy
elmúlt tíz óra, és a fejem szinte szétrobban, mert egymást támadják benne a
görögök és a rómaiak. Inkább alszom.
Kémia: 5/5 – szerintem Ricsit
előbb-utóbb hivatalosan is zseninek minősítik.J
Töri: 5/2 – tényleg szétmegy a
fejem. L
Vacsora: 5/1 – borsófőzelék.LL
Karácsonyi cikkek: 5/5 – rengeteg
ötletem van! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése