Jaj. Úgy tűnik, a szünet még
zsúfoltabb, mint amikor suli van. Ezermillió dolgot csináltam, többek között
megírtam az irodalom házidogát a Szép reményekből, a francia házidogát a Házibuliból, megcsináltam a cikkeket a
suliújságba, és el is küldtem e-mailben. Ezenkívül részt vettem a suliprogramok
közül egy csomón (voltam könyvtárban, a British Councilban, egyiptomi
kiállításon, a Francia Intézetben és ma délelőtt a föcitanárral a
Planetáriumban). Vagy Virág, vagy Arnold mindig velem volt, de mivel sokan mentünk,
megismertem egy csomó felsőbb osztályba járó diákot. Ami pech, hogy Cortezék
egyikre sem jöttek, Virág mesélte, hogy ők az infótanárral mentek a Millenárisba.
Oda meg én nem mentem.
Ricsi ma délután háromra jött át,
így beszéltük meg. Kicsit ideges voltam miatta, épphogy hazaértem a
Planetáriumból, pont annyi időm maradt, hogy váltsak pár szót anyuval.
– Reni, nézd csak, hazahoztam
a három jelmezt! – tette fel az étkezőasztalra a szatyrot.
Ja, igen. Ezt elfelejtettem
megemlíteni. Szóval Kinga a hét elején felhívott, és közölte, hogy megnézte a
Szent Johanna honlapján a tavalyi halloweeni jelmezbál képeit. Részletesen és
végtelenül kimerítően ecsetelte, hogy a díjazás osztályonként történik (amiről
egyébként nem tudtam, én azt hittem, személyenként), és szerinte egyformán kéne
öltöznünk. Még mielőtt bármit mondhattam volna, rábeszélt, hogy vállaljam a
három lány (vagyis Virág, Kinga és a saját) jelmezének beszerzését, amíg ő a
fiúkat próbálja meg rávenni, hogy vegyenek részt az egészben. Azzal zárta, hogy
„ne feledd, ez verseny, úgyhogy nyernünk kell!”, aztán lerakta. Szóval emiatt
van, hogy anyu szerzett nekünk jelmezeket. Kirámoltam a szatyorból a fekete kapucnis
köpenyeket és a parókákat.
– Hű, ez igazán boszorkányos
– tettem fel azonnal a fekete parókát, és a tükör előtt állva igazgattam.
– Milyen jól áll! – lépett
elém anyu, és ő is igazgatni kezdte rajtam a hosszú, fekete hajat. A következő
pillanatban kopogtak, úgyhogy gyorsan az ajtóhoz siettem, és kinyitottam.
– Hello, Cher – lépett be
lazán Ricsi. – Klassz ház – közölte. Zavartan leszedtem a fejemről a parókát,
és kicsit felborzoltam az eredeti, lelapult hajam.
– Szervusz, Richárd – köszöntötte
anyu (a „fiúvendégem” érkezésére apu is kijött a dolgozószobájából, és
fürkészve nézett végig Ricsin).
A szokásos bemutatkozás után azon
tanakodtunk, hogy hol szórakozzunk a makettházzal.
– Gyerekek, én nem bánom, de
össze ne ragasztózzátok az étkezőasztalt! – mondta anyu. Így hát (apu
ellenkezését figyelmen kívül hagyva) a szobámba mentünk ragasztgatni.
Na persze, nem vagyok hülye,
amikor megtudtam, hogy Ricsi átjön, rendesen elrámoltam a szobámból: nemcsak a
plüssöket tettem el és az ágyamat takartam le, hanem a tükrömet is
megtisztítottam a „szuper Cortez” rajzoktól.
Ricsi megjegyezte, hogy a
szobámban túl sok a könyv és túl kevés az olyan dolog, ami őt érdekli, aztán
leült az egyik babzsák fotelembe, és előszedte a táskájából a kartonra
kinyomtatott alaprajzot.
– Először fessük le vagy
ragasszuk össze? – kérdezte. – És nincs valami zenéd?
Mivel az én zenéim egyáltalán nem
tetszettek volna neki, bekapcsoltam egy internetrádiót (amin pop-punk és
rockzene ment), aztán levágódtam a másik babzsák fotelbe, és a kartonlapot
nézegettem.
– Először fessük le – tanácsoltam.
Ezzel elvoltunk legalább két órán
keresztül. Közben pedig nem is éreztük olyan rosszul magunkat, néha még
nevettünk is, amikor például teljesen elrontottuk, mert a tető helyett a ház „oldalát”
festettem le vörösre. Egyébként azt rögtön tudtuk, hogy egy nap alatt nem
leszünk készen. Anyu közben hozott nekünk üdítőt meg chipset, én pedig
bekapcsoltam az msn-t, mert elakadtunk, és gondoltam, Virág segítsége jól
jönne. Szerencsére online volt, úgyhogy webkamerázni kezdtünk.
– Szia, Reni! – jelent meg a
videóablakban Virág mosolyogva, majd borzalmasan integetni kezdett. – Szia
Ricsi!
– Ott van Ricsi? – jött egy
hang Virág háta mögül, a következő pillanatban pedig Cortez félrelökte Virágot,
és leült a gépe elé. Gondterheltnek tűnt, én pedig fülig elvörösödtem, mert
soha nem webkameráztam még vele.
– Ricsi! Ments meg,
könyörgöm!
– Mi történt? – ült le mellém
Ricsi, és így már négyen webkameráztunk.
– Megőrjít! Nem érti meg,
hogy nem akarok Pete Wentz-kartonfigurát a ház nappalijába! – fogta a fejét.
– Miért nem? Jópofa lesz!
Beültetjük a tévé elé! – jött Virág hangja valahonnan.
– Nem ültetjük be! Tudod mit?
Beteszem a papírzúzóba, és ledarálom! – fordult felé Cortez. Ezek után
veszekedni kezdtek.
– Várjatok már! – szóltam
közbe. – Milyen nappaliba? Cortez kiment a képből, aztán Virág óvatosan
felemelt a háttérben valamit, és közelebb hozta a kamerához.
– Te jó ég! – szaladt ki a
számon, és azt hiszem, Ricsi is ezt gondolta.
A kamerában látható „makettház”
nem egyszerűen profi volt, hanem eszméletlen, elképesztő mestermunka.
Körülbelül negyven centi magas, középen szétnyitható, így nemcsak a ház
külseje, hanem a belseje is láthatóvá vált, szobákkal meg mindennel. Egy kész
babaház, csak nem a komolytalan kategóriában.
– Ez elképesztő! – motyogtam,
és akaratlanul is hátranéztem a földön heverő szétvagdosott, összevissza
festett kartonlapunkra.
– Várj, ez még nem minden! – lelkesedett
Virág. – Cortez, hová tetted a kertet?
– Mi, nektek kertetek is van?
– hajolt bele a kamerába Ricsi, mintha így jobban látna.
– Gördeszkaparkkal és
medencével – bólogatott Cortez.
Na, ez már több mint pofátlanság.
Nem elég, hogy ügyesek, tehetségesek és csak úgy összedobtak egy makettházat
környezettel együtt, de még képesek azon veszekedni, hogy egy Pete Wentz-figura
üljön-e a nappaliban, vagy sem. Nekünk nemhogy nappalink, még házunk sincs!
Mellesleg bármit megadtam volna egy cseréért, hogy Cortezzel lehessek párban.
Nemcsak a garantált ötös miatt, hanem mert… hanem mert ő Cortez! Azért az
hozzátartozik, hogy a makettezésből nem sok lett, ugyanis végig webkameráztuk a
délutánt, Virág és Cortez rendesen kiröhögött minket a nyomorult kartonlapjaink
miatt, de egyébként tök jó volt.
Planetárium: 5/5 – anyuval,
mondjuk, sűrűn járunk, de a sulival is ugyanolyan jó volt. J
Jelmezek: 5/5 – kíváncsi vagyok,
hogy fogunk kinézni. J
Ricsivel a rajzházi : 5/3 – szinte
semmit nem haladtunk, a hétvégén folytatjuk.
Webkamerázás Cortezzel: 5/5 – ha
nem is konkrétan egymással, de akkor is wow! J
Cortez és Virág háza: 5/5 – no
comment. Tuti kiállítják.J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése