A tegnap leadott irodalom
beadandót Kardos mára kijavította. A szokottnál is komorabb arccal jött órára,
rosszat sejtettünk.
– Mint már mondtam, a
dolgozatra két jegyet kaptok, fogalmazás, illetve helyesírás – dobta le az
asztalára a vaskos papírköteget, majd felemelte a legfelsőt. – Akkor kezdeném
is. Neményi!
Arnold felemelte a fejét a pad
alatt olvasott könyvéből.
– Igen?
– Tíz oldallal túllépted,
Rómeó és Júlia története mellett kielemezted Shakespeare korának társadalmi és
politikai helyzetét, majd mindezt összevetetted a műben fellépő problémákkal. A
feladat nem pontosan ez volt, csak részben, azonban a dolgozatod hibátlan és
elgondolkodtató. Szép munka – nyújtotta előre a vastag dolgozatot. Arnold
komótosan kiment érte, és átvette.
– Reni – vette fel a
következő dolgozatot a kupac tetejéről. –Gratulálok, hibátlan.
Jaj! Esetlenül mentem ki érte, és lehajtott
fejjel kullogtam vissza a padomhoz. Csak mikor újra leültem, akkor mertem
ránézni a lapokra. Két akkora ötös csillogott a papíron, hogy akaratlanul is
elmosolyodtam. Hurrá! J
Utánam rögtön Kinga következett,
szintén kitűnő dolgozattal, Kardos külön megdicsérte a dolgozata igényes
formáját. Persze, mert ő beköttette. Ötöst kapott még Gábor és Jacques (fogalmazásra
ötöst, helyesírásra kettest), hármas dolgozatot írt Ricsi, kettest Zsolti,
utánuk pedig következett a feketeleves. Láttam Virágon, hogy izgatott, azt
hiszem, ő ötösre számított. Elmondása alapján több mint egy órát foglalkozott
vele. Eléggé sajnáltam.
– Na, és akkor most, akik nem
hallották a nevüket – csapta össze a tenyerét a tanár, és felemelte a következő
két dolgozatot. – Tisztelt Bernáth és Haraszti urak! Andris és Robi kérdőn
felnéztek.
– Ugye nem gondoltátok
komolyan, hogy nem ismerem fel az első mondatok alapján az internetről lemásolt
dolgozatokat?
– Reméltük – csúszott ki Robi
száján, mire mindenki elnevette magát. A tanár nem.
– Sajnálom. Mindkettő
értékelhetetlen a plágium miatt – nyújtotta két kezében a két dolgozatot.
Olyan „azért megpróbáltuk”
arckifejezéssel ültek vissza a helyükre. Kardos felemelte a következőt.
– Felmayer!
Dávid az állát vakargatva ment ki
a tanári asztalhoz.
– Felmayer, mégis hogy
gondoltad, hogy a helyesírásjegyet egy wordbe begépelt és ezáltal ki is
javított, kinyomtatott dolgozaton értékelni fogom?
– Kézzel kellett volna írni?
– döbbent le Dávid. Na erre mindenkiből kitört a röhögés.
– Esetleg – bólintott a
tanár.
– De hát ez a 21. század! – tárta
szét a karját Dávid.
– Valóban. Ez pedig egy 21.
századi egyes!
Dávid teljesen értetlenül ült
vissza a helyére, folyamatosan a szépen megszerkesztett dolgozatát olvasta, és
magában arról motyogott, hogy még élőlábat is szerkesztett hozzá.
– Pszt – néztem Virágra, aki
továbbra is nagyra nyílt szemmel nézte a tanárt, és várt. – Mi van a tiéddel?
– Nem tudom, lehet,
elkeveredett – vonta meg a vállát még mindig reménykedve.
Sajnos nem volt igaza. A dolgozata
a következő pillanatban került terítékre.
– Kedves Virág – mosolyodott
el erőltetetten Kardos, leengedve a kezében tartott dolgozatot.
– Igen? – mosolygott vissza
Virág. Ő őszintén.
– Kedves Virág, sokat
gondolkoztam a dolgozatodon.
– Tényleg? – csillant fel a
szeme.
– Igen, azt hittem, valami
vicc! – komorodott el Kardos egy pillanat alatt, és arcán dühös kifejezés suhant
át. – Mégis hogy gondoltad, hogy az A betűk helyett csillagot rajzolsz, és
hangulatjelekkel tömöd tele a dolgozatod? Rómeó meghalt, szomorú jel – olvasott
bele Kardos a dolgozatba, mire az egész osztály röhögni kezdett. Én csak
lehunytam a szemem, és a szám szélét rágva vártam, hogy lecsillapodjanak a
kedélyek.
– Ugye az ötösökön kívül
senki nem nevet? – nézett szét Kardos az osztályban, amitől egy pillanat alatt
csend lett.
– Én… én csak ki akartam
fejezni, hogy az egy szomorú rész – magyarázkodott Virág.
– Máskor inkább ne! Csak írd
le. Ne kommentáld. Sajnálom.
Virág a helyére hozta a
dolgozatot, én pedig azonnal elkértem.
Hú, tényleg nem semmi. A fekete
tollal írt, cifra dolgozat számtalan hangulatjelet tartalmazott, sőt, az
epilógus valami ilyesmi volt: „Rómeó és Júlia története eléggé tanulságos, de
közben olyan nagyon szomorú. LL”
Inkább visszaadtam. Kardos
egyetlen dolgozatot lengetett maga előtt.
– Felismeri valaki?
Cortez feltápászkodott, és kiment
érte.
– Van valami különösebb okod
rá, hogy üresen adtad be? –kérdezte a tanár.
– Nem olvastam.
– Akkor javaslom, hogy kezdj
hozzá! Ez pedig, gondolom, kitaláltad. Egyes.
Az irodalom után némileg elromlott
az osztály hangulata, sok rossz jegy született, és senki nem számított rá.
Virág egész nap magával hurcolta a smileys Rómeó és Júliáját, és kikérte több
tanár véleményét is. Sajnos mindenki egyetértett a jegyével.
– Ez akkora szívás. Pedig
sokat foglalkoztam vele – rázta a fejét a szekrényébe pakolva.
– Kérd meg, hogy újraírhasd.
Kardos meg fogja engedni – biztattam. Furán nézett rám, úgy, ahogy általában
mindenki, amikor Kardost dicsértem. A legtöbben rettegtek tőle, Máday ig.
helyettes és Gazdag tanárnő (matek) után Kardos a harmadik leg-utáltabb tanár a
suliban. Én tényleg nem tudom, hogy miért.
– Szegény Virág, most szomorú
– csukta be Kinga a szekrényajtaját, és ujjával a levegőbe rajzolt egy szomorú
smileyt. – Majd ha kijavítod az egyest, akkor boldog leszel – tette hozzá, és
ugyanúgy a levegőbe rajzolt, csak most egy boldog jelet.
– Kinga, a befűzött,
bekötött, előregyártott dolgozatodnak meglett a sikere, foglalkozz magaddal – mosolyodtam
el gúnyosan.
– Azt mondod, hogy a külleme
miatt kaptam ötöst? – vonta fel azonnal a szemöldökét. Úgy tűnik, Kinga
lételeme a harchelyzet. Akármikor kapható rá.
– Sose derül ki, hogy ha
simán adod be, akkor milyen jegyet kaptál volna rá. Virág legalább eredeti
volt. Gondolj bele, smiley a dolgozatban? Ez olyan poén, ami évek múlva is
emlékezetes lesz. A te lefűzött fóliás dolgozatod már most sem érdekel senkit –
fejtegettem, Kinga feje pedig egyre inkább torzult.
– Biztosíthatlak róla, hogy
jobb dolgozatot írtam, mint te – simított végig hosszú, dús barna haján, ami
egy hajpánttal volt lefogva.
– Nem is tudom. Virág, kinek
a nevét mondták utánam? – fordultam kérdőn Virághoz.
– Kingáét – bólintott.
– Ja, igen. Bocs – vigyorogtam.
– Az a névsor miatt van!
Utánad jövök a névsorban – kiáltotta utánunk, amikor látta, hogy Virággal
együtt hátat fordítunk neki és elindulunk a folyosón.
– Lehet. De lehet, hogy nem.
Derítsd ki, nekem nem fontos – szóltam vissza. Kinga a folyosó közepén állt, és
valósággal tombolt. Ahogy az a-s lányok odaértek hozzá, üvöltözni kezdett velük
is. Idegbeteg. Na mindegy.
Anyuék persze hihetetlenül örültek
a jegyemnek, vacsora közben végig arról beszéltek, hogy milyen erősen kezdem a
gimnáziumot és hogy ez mennyire lenyűgöző teljesítmény.
– Arnold írta a legjobbat, de
ez nem is volt kérdés, viszont utána elolvasta az enyémet, és azt mondta, hogy
ha ő nem élne, akkor az én dogám lett volna a legjobb. Ez Arnoldtól akár bók is
lehet – magyaráztam nevetve Arnold elég morbid megjegyzését. Anyu velem együtt
mosolygott, apu azonban nem értette, látszólag megakadt valamin.
– Arnold? Ki az az Arnold? – forgolódott.
Új név hallatán gyakran csinálja ezt, ilyenkor úgy tűnik, mintha itt keresné a
közelben.
– Neményi Arnold, Reni kis
barátja az osztályból, együtt járnak olvasókörre és az iskolaújságba is – magyarázta
rögtön anyu.
– Barátok? – csodálkozott
apu.
– Igen, olyasmi – bólintottam.
– És bókolt neked?
– Nem nekem! A dolgozatomat
dicsérte meg – ráztam a fejem.
– Mit akar ez az Arnold
gyerek? – kapkodta a fejét apu köztem és anyu között.
– Semmit – szóltam közbe
gyorsan, mielőtt még lincshangulat keletkezne, amiért váratlanul egy fiú neve
merült fel beszélgetés közben.
– Semmit – bólintott anyu is
a védelmemre kelve. – Arnold, Reni és Virág jól összebarátkoztak.
– Hát – szóltam közbe megint
–, én inkább úgy mondanám, hogy Virág is és Arnold is velem barátkozik.
Egymással annyira nem – magyaráztam.
– Nem tetszik ez nekem. Te
tudsz valamit erről az Arnold gyerekről? – fordult apu ezúttal teljesen
anyuhoz, mintha ott sem lennék.
Azt hiszem, aput kicsit megviselte
a tény, hogy van egy „fiú barátom”, aki „bókolt” nekem, ugyanis az este
folyamán háromszor jött be a szobámba megkérdezni, hogy mit csinálok, és közben
állandóan a kikapcsolt notebookom és az asztalomon lévő mobilom között kapkodta
a fejét.
Shakespeare-dolgozat: 5/5 – erre
a jegyemre vagyok eddig a legbüszkébb.
Virág Shakespeare-dolgozata: 5/1
– szegény. L
Cortez üres dolgozata: 5/3 – jó,
lehet, hogy egyes, de milyen kúl, hogy ilyen lazán kezeli…
Számítógép-korlátozás miatt
tv-műsor: 5/1 – értékelhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése