Tökre jól indult a nap, apu elvitt
minket suliba, a lépcsőn váltottam pár szót a fiúkkal, sőt, Cortez visszaadta
az órám, amit a kezéről vett le, szóval szerintem hordta! És most rajtam van,
ami rajta volt! Oké, gyerekes, de akkor is, ez olyan jó! Aztán a hangulatom
némiképp elromlott, amikor második órán Vladár bejött rajzra.
– Na mármost – kezdte.
Rosszat sejtettem. És az ösztöneim elég jók. – Az őszi szünet előtt már nincs
rajzóránk, így kiadnám a házi feladatot.
– Mit? – suttogták a többiek
a hátsó padokban.
– A szép, hosszú és leginkább
tétlen őszi szünetetekben nagyszerű időtöltés a házi feladat megoldása. A
munkákat november első rajzórájára várom, és pontosan három jegyet kaptok rá.
Kettőt rajzra, egyet pedig művészettörténetre.
Na, itt már többen felháborodottan
közbeszólogattak. Vladárt nemigen érdekelte, folytatta, én pedig ész nélkül
jegyzeteltem az egyik füzetem hátuljába. Három jegy Vladártól, ez nem vicc,
komolyan meghúz, ha ezt elrontom.
– A feladat igen
szórakoztató, párokban dolgoztok, így a művészetre kevésbé hajlamos tanulóknak
is van esélyük a jó jegyre – közölte, és éreztem, hogy ez nekem szólt.
Egyrészt, mert mindenki mosolyogva felém fordult, másrészt, mert Vladár is.
Ha-ha. Marha vicces.
– Tanár úr – lóbálta meg a
kezét Virág. – Mi választunk magunknak párt?
Igen, én is éppen erre gondoltam.
Mert akkor Virággal simán együtt dolgozunk, amiből rossz nem sülhet ki. Vladár
szinte belelátott a fejembe, mert megrázta a fejét.
– Nem, Virág, a párokat én
szabom meg, természetesen a névsor alapján.
A szám szélét rágva hátranéztem,
Ricsi pedig ugyanolyan gondterhelt arccal nézett vissza rám. Megszívtuk.
– A feladat címe tehát:
álomház. Fantáziaművet várok, mindent szabad, kivéve a sablonok használatát.
Engedjétek szabadon a képzeleteteket, és készítsétek el a megálmodott ház
kicsinyített változatát.
– Mármint rajzoljuk le? – kiabálta
előre Zsolti.
– Nem. A feladat egy makett
elkészítése.
Na, erre már mindenki begőzölt,
szegény Jacques értetlenül kapkodta a fejét, úgyhogy kissé előrehajoltam,
megböktem a vállát, és suttogva elmondtam, hogy kábé miről van szó. Ő sem
örült, összeszorított szájjal motyogott franciául. Nem túl szép dolgokat.
Vladár lelkesen ismertette a feladatot, ami röviden: lerajzolni egy elképzelt
ház alaprajzát, kartonból kivágni, lefesteni és összeragasztani. Hurrá. Óra
végére totál kétségbeestem. A szekrényembe pakoltam, és szünet nélkül azon járt
a fejem, hogy mekkora lúzer dolog rajzból bukni. Virág folyamatosan próbált
lelket önteni belém.
– Majd segítek, hidd el, nem
kapsz egyest. De különben nekem annyira tetszik a feladat! Gondolj bele, egy
kis ház! Mondjuk, lehetne kívülről pink és fekete. És kis csillagok rajta!
Rengeteg ötletem van! – áradozott.
– Ezt azonnal felejtsd el! – lépett
hozzánk Cortez, Ricsivel együtt.
– Miért? – csodálkozott
Virág, majd hirtelen megértette. – Juj, tényleg, mi együtt készítjük! Cortez,
szerinted a fekete ház pink ablakkeretekkel és ajtóval nagyon komor? Mert
megfordíthatjuk, és akkor pink az alapszín, a…
– Virág – emelte fel a kezét
kétségbeesetten. – Felejtsd el, hogy bármilyen pink szín lesz a házon.
Virág azért nem adta ilyen
egyszerűen magát, úgyhogy ők ezen vitáztak. Mi meg Ricsivel a szekrényajtóknak
dőlve néztünk egymásra.
– Remélem, van érzéked hozzá,
mert ha ezt rám bízod, akkor még a téli szünetre sem leszünk kész – közöltem.
– Összedobjuk. Valahogy – vonta
meg a vállát. – Egyébként Reni, nincs kedved kémiaversenyen részt venni?
– Sajnos nincs – mosolyodtam
el, Ricsi pedig hatalmasat sóhajtott. Megértem.
Duplamatekon Gazdag tanárnő
szeretett volna továbbhaladni az anyaggal, de mivel az osztálynak elég sok
kérdése volt az alaprajzszámolással és – szerkesztéssel kapcsolatban, végül a
duplaóra első felét erre szántuk. Ennek ő is örült (mert tényleg érdeklődőnek
tűntünk), meg mi is (mert elmaradt egy matek).
A nap végére már tényleg mindenki
ezzel foglalkozott, Jacques-ot irigyelték a legtöbben, ugyanis az ő párja
Andris lett, akinek a papája építészmérnök. Erre Dave felvágott, hogy akkor az
ő apja alkalmaz egy mérnököt, hogy segítse a Robival közös házuk elkészítését,
úgyhogy jöttek a jobbnál jobb ötletek. Többen netes sablonletöltést javasoltak,
meg ilyesmi, szóval ez a házi feladat már arra jó, hogy gondolkozni kezdtünk.
Sok tanár ezt még mindig nem érte el.
Anyu jött értem a suli elé, és
elmentünk vásárolni (pulóvereket, de közben begyűjtöttük a házmodellhez
szükséges anyagokat is).
Vladár házija: 5/1 – még ha az
ötlet tetszene is, ki képes házmodellt készíteni?
Kötött garbó: 5/5 – kaptam egy
vajszínűt és egy feketét is. J
Ida regénye: 5/5 – szeretem,
bár ma alig olvastam, nem volt időm.
Netes böngészés: 5/2 – sehol nem
találtam „házmakett-készítő oldalt. Szerintem rosszul kerestem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése