Rémesen indult a napom. Anyu korán
elment, így mire felébredtem, csak apu volt otthon. Ez pont nem volt jó,
ugyanis levágtam egy hisztit, amiért először nem találtam meg a fehér kötött
pulcsim. Apu S. O. S telefonált anyunak, akinek úgy rémlett, hogy a mosógépben
látta. Ekkor jött a második hisztim, ugyanis hiába volt vizes, akkor is azt
akartam felvenni. Sem arra nem volt idő, hogy megszárítsuk a gépben, sem arra,
hogy apu megkeresse a kamaszkönyvekben a „mi a teendő, ha tinédzser lányunk
vizes pulóverrel a kezében toporzékol” fejezetet. Így hajszárítóval próbáltuk
megszárítani, mert vizesen mégsem vehettem fel. Végül sikerült, úgyhogy hamar
visszajött a jókedvem, de sajna apunak nem. Kicsit kikészítettem a kora reggeli
órákban
Felvettük Virágot a házunk előtt,
aztán apu villámgyorsan kirakott minket a sulinál.
– Hé Reni, Virág! – köszöntött
kedvesen Dávid. Túlságosan kedvesen, úgyhogy már magam elé húztam a táskám,
hogy kiszedjek belőle valami házit. Dave azonban félbeszakította a
rutinműveletem. – Nem, nem azt akarom – rázta meg a fejét. –Figyeljetek – kezdte
halkan. – Ha Zsolti kérdezi, ti nem tudtok semmiről.
– Dave, mint általában, mi
most sem tudunk semmiről – biztosítottam.
Pár perccel később megérkezett
Zsolti. Dühösnek tűnt.
– Ki volt az a szemét? – lépett
hozzánk mérgesen.
– Miről van szó? – pislogott
Virág, akinek a haja egy hatalmas pillangó csattal volt oldalra rögzítve.
– Valaki megrendelt a
nevemben egy könyvcsomagot az online áruházból, az előbb jött az e-mail, hogy a
futár ma hozza! Világtörténelmi enciklopédiasorozat! Nekem!
– Azt ismerem, nekem is
megvan! – mosolyogtam, mire Cortez, Ricsi és Dave elröhögték magukat.
– Az te vagy! Te okos vagy,
stréber, és nem félsz a könyvektől! Engem megrémít! Gondolj bele. Egy sorozat!
Brr – dörzsölte meg a karját, mintha csak kirázta volna a hideg. Hát, van, akit
így érint egy könyvsorozat. Fura.
– Jaj, nem kell ebből ennyire
nagy ügyet csinálni! – lépett hozzánk Kinga, aki addig pár lépéssel arrébb
beszélgetett egy felsőbb évessel, de ezek szerint mindent hallott.
– Szóval te voltál! – gyanúsította
meg Zsolti azonnal. Kinga unottan az égre nézett.
– Miért rendelnék egy ilyen
sötét, totálisan analfabéta embernek egy könyvsorozatot? – kérdezte.
– Mert gonosz vagy – reagálta
le Zsolti.
– Ugyan – legyintett Kinga. –
Csak azt akartam mondani, hogy ha már úgyis viszi a futár, megveszem tőled.
Mielőtt még tálcának vagy tartónak használnád. Vagy ne adj isten, beleolvasnál,
és ezzel kettőre nőne a nullás IQ-szinted.
– Rémesen kedves vagy.
Délután átviszem. Magolj csak te belőle! – fintorgott Zsolti. – De akkor is! Ki
rendelte? – fordult vissza hozzánk, mire Cortez és Ricsi lehajtott fejjel
nyomkodták a zenelejátszójukat, Dave pedig úgy tett, mintha a headsettel
beszélne. – Tudom, hogy ti voltatok! Hiába tettetitek.
Duplaangolra Mr. O’Realy csengetés
előtt érkezett a nyelvi előadóba, és kiosztotta a teszteket, úgyhogy
csengetéskor azonnal kezdhettük. Virág teljesen a lapjára borulva körmölt,
Arnold tíz perc alatt kész lett, és miután beadta, kimehetett a teremből. Én
pedig igyekeztem nyugodt maradni, és inkább átugrottam azokat a szavakat,
amikben nem voltam biztos, és csináltam, amit tudtam. Hirtelen valami megbökte
a hátam. Óvatosan hátrafordultam, mire Cortez azonnal rám szólt, hogy forduljak
előre.
– Mutasd – suttogta. Óvatosan
felemeltem a lapom, mintha csak gondolkoznék, így volt ideje leolvasni.
– Oké, leteheted – sziszegte
olyan halkan, hogy szinte alig hallottam.
Zakatoló szívvel raktam vissza a
lapom a padra (egyrészt, mert emiatt lebukhattunk volna, másrészt, mert Cortez
segíteni próbált!), aztán csak szuggeráltam az üresen hagyott sorokat, hátha
valamilyen csoda folytán eszembe jutnak a szavak. Csoda helyett két perccel
később Cortez felállt és elindult, hogy leadja a dolgozatát. Közben leejtett
Jacques üres helyére (ő már rég beadta és kiment) egy papírfecnit. Amíg Mr. O’Realy
elvette Cortez dogáját, Virág gyorsan felkapta a papírt, és átadta nekem.
Izzadó tenyérrel szétnyitottam a pad alatt. Minden hiányzó szó rá volt firkantva.
Sikerült lemásolnom, bár hozzáteszem, a világ legbénább puskázója vagyok,
feltűnőbben csinálom, mint bárki más, de megúsztam. Bevártam Virágot (aki másik
csoportot írt, így neki nem lett jó Cortez segítsége), aztán együtt kimentünk a
folyosóra. Cortez, Ricsi és Zsolti a büfénél álltak, és szendvicset ettek.
Zavartan léptem hozzájuk.
– Nagyon köszönöm a
segítséget – közöltem, mire Cortez csak megvonta a vállát.
Szünet után, a duplaangol második
felében a tanár kijavította a dolgozatokat. Ötöst kaptam. Corteznek hála eddig
kitűnő vagyok angolból, pedig magamtól maximum négyes lennék, de inkább hármas.
Kémián Gondossal a kémiai
reakciókat vettük, egész órán tanultunk, majd óra végén kért egy kis figyelmet.
– Nos, úgy döntöttem, hogy a
következő óra első felét egy diák tarthatná, természetesen jegyre – mondta.
Kinga azonnal feltette a kezét, szinte kiesett a padból, annyira jelentkezett.
A mellettem ülő Ricsi a füzete
hátuljába gördeszkatrükköket rajzolt (ollie, kickflip), én meg azt néztem,
miközben Gondos folytatta. – Úgy határoztam, hogy a legkiemelkedőbb tanulóra
osztom ezt a feladatot, sajnálom, Szatmáry, tedd le a kezed – vicsorgott
Kingára, aki csalódottan levágta a karját a padra. – Tehát a következő órán
órai munka jegyért Pósa előadást tart. Ez kiváló felkészülés a versenyre.
Ricsi kezéből kiesett a toll, és
riadtan nézett fel.
– Mi? – kérdezte, mire Zsolti
és Dávid hangosan felröhögtek. Jaj. Ez szívás.
Egész álló nap ezen ment a
szívatás, szegény Ricsi halálsápadtan latolgatta az esélyeit, hogy miként tudná
kivédeni az órai előadást (betegség, utazás, lógás, mindenre gondolt), a
többiek pedig jól szórakoztak.
Persze egyértelmű, hogy mikor késő
délután bekapcsoltam a gépem, az msn-ablak őrült módjára villogott. Ricsi kért
segítséget, hogy legalább tippet adjak, mit és hogyan csináljon. Mivel részben
az én hibám, hogy Gondos zseninek hiszi, megígértem, hogy kidolgozom az óra
anyagát, és csak meg kell tanulnia előadni. Ezzel kicsit meg is nyugtattam,
aztán webkameráztam Virággal, megbeszéltük, hogy milyen volt az olvasókör, a
rajzszakkör, na meg részletesen kiveséztük a „Cortez segített angolon” esetet.
Cortez angolon: 5/5* – őrülten
rendes dolog, hogy segített. J
Kémia: 5/2 – egész este Ricsi
órai előadását készítettem, hogy ne égjen be. L
Olvasókör: 5/5 – Oscar Wilde
műveiről beszéltünk.
Robi és Andris: 5/3 – msn-en
mindketten letámadtak, hogy tegyek igazságot köztük, mert összekaptak egy
stratégiai játékon. Segíteni nem tudtam, de jól szórakoztam rajtuk. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése