Leadtam a városlátogatás
házidolgozatot francián, és a Rómeó és Júliát irodalomórán. Kinga pont előttem
vitte ki Kardos tanár úrnak, úgyhogy láthattam, hogy az övé befűzött, fóliás
dolgozat. Az enyém csak sima lapokból állt. Mindegy.
Az ebédszünetben az udvaron
ültünk, a sulirádióból az SP Kérlek, hogy II. dala szólt halkan. Én az
ölembe fektetett könyvet olvastam, bár meglehetősen gyakran néztem fel az
árkádok alatt álló társaságot fürkészve.
– Mit nézünk? – kérdezte
Virág, aki törökülésben ült mellettem, és a dalszöveget halkan énekelve a
fűszálakat tépkedte.
– Semmit, csak elbambultam – vontam
meg a vállam, és már vissza is bújtam a könyvembe. Virág továbbra is engem
vizslatott, és gyakran fordult Ricsiék felé. Látszott rajta, hogy valamit
szeretne mondani, de Arnold jelenléte megakadályozta.
Órák után a suliboxomba pakoltam,
Virág pedig a rajzfelszerelését szedte elő mellettem, amikor hirtelen felém
fordult.
– Szerinted melyik sikerült
jobban? – mutatott fel két rajzlapot. Mindkettőt Virág rajzolta (valami
eszméletlen ügyes), az egyiken Pete Wentz, a másikon Harry Potter szerepelt.
Nehéz volt dönteni, mindkét rajz hihetetlenül jól sikerült, ezért egy ideig
hezitáltam.
– Ez. Ez egy kicsit jobb. De
csak egy kicsit – böktem a gitáros képére.
– Oké. És ez hogy tetszik? – tartott
elém még egy képet. Na jó, ezen már szó szerint ismerős arc volt. Cortez
mangafiguraként, a föld felett lebegő gördeszkával, sötét gomolyfelhőkkel és
villámlással a háttérben.
– Virág! – kaptam ki a
kezéből. – Ez valami elképesztő? –Tetszik?
– Naná!
– Neked rajzoltam. Ajándék – mosolyodott
el kedvesen. Hirtelen felnéztem a képből.
– Nekem? Miért? – kérdeztem
gyanakodva.
– Csak úgy – vonta meg a
vállát, de még mindig mosolygott.
– Honnan tudod? – túrtam bele
zavartan a hajamba. Nem kérdés, Virág rájött, hogy enyhén érdeklődöm Cortez
iránt.
– Barátok vagyunk, nem? – kérdezett
vissza kicsit félénken, tartva a választól. Megkönnyebbülten bólintottam.
– Persze.
Tényleg barátok vagyunk.
Az olvasókör szuper volt, Kardos
tanár úr, azt hiszem, örült nekem (már amennyire a mindig komor arcáról
leolvashattam). A könyvtárban összetolt asztalok köré ülve Jonathan Swiftről
beszélgettünk, a legtöbben már olvasták, én pedig hallgattam, és nagyon
felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy a szakkör végén ki is kölcsönöztem a Gulliver
utazásait.
Olvasókör: 5/5 – már el is
kezdtem olvasni a könyvet.
Virág manga rajza: 5/5* – kiragasztottam
az íróasztalom fölötti tükrömre.
Rántott sajt vacsorára: 5/2 – nem
találtam benne sajtot, csak panírt. Szerintem kifolyt. L
Töri felelés: 5/5 – gyors volt,
ötöst kaptam.J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése