Első órán, nyelvtanon Kardos
kiosztotta az egész órás feladatot az osztálynak, kivéve három diákot, Kingát,
Arnoldot és engem. Mivel mi mindhárman suliversenyre megyünk, Kardos
előreültetett minket, és velünk külön foglalkozott. Kinga a versmondó verseny
résztvevőjeként a hangsúlyt gyakorolta, mi Arnolddal a műveltségire megyünk,
úgyhogy átnézhettük a tavalyi feladatsort.
– Mi lesz az
irodalomversennyel? – kérdeztem Kardost, mert feltűnt, hogy erről nem esett
szó.
– Jövő hétfőn lesz, délután –
felelte.
– Olvasókör helyett?
– Igen – bólintott.
– És az a verseny miből áll?
– érdeklődtem.
– Fogalmazás.
– Miből?
– A plagizálás és előre elkészített
dolgozatok kivédése érdekében, ez a verseny kezdetekor derül ki – magyarázta,
én pedig ledöbbentem. Micsoda? Erről nem volt szó!
Kémián Gondos szintén a jövő heti
kémiaversenyről beszélt, a mellettem ülő Ricsi falfehéren bólogatott, amikor a
tanár közölte, hogy benevezte a legkiválóbb tanítványát, Ricsit, valamint
Kingát. (Arnoldot csak azért nem, mert ő megy sakkra és műveltségire is, az
utóbbi pedig ütközik a kémiaverseny időpontjával.)
– Mit fogsz csinálni? – suttogtam
Ricsinek, aki idegesen dobolt a tollával.
– Fogalmam sincs. De valamit
kitalálok – bólogatott nem túl meggyőzően. Szegény.
A jövő heti iskolai verseny lázban
tartotta a diákokat, már ami a jó, illetve a jobb tanulókat illeti. A többi
Szent Johannás inkább a félévi miatt görcsölt. Merthogy jövő hét pénteken, a
versenyek kihirdetésekor azt is kiosztják.
Tesi előtt az öltözőben Virágra
vártam, miközben Kinga és az a-s lányok beszélgetését hallgattam.
– Kétlem, hogy versmondásban
bárki megverhet – jelentette ki Kinga, miközben meghúzta a szoros copfját.
Ebben egyébként én sem kételkedem. Beszélni, azt tud.
Edina felállt a padról, felhúzta
az egyenmelegítője cipzárját, és megigazította magán.
– Nem tudom. Iskola után
tanulmányi versenyen részt venni. Hogy is mondjam? Lúzer dolog. Az igazán
népszerű diákok nem foglalkoznak ilyennel – vonta meg a vállát. Kinga felvont
szemöldökkel meredt rá, szerintem először azt hitte, hogy rosszul hall.
– Nézd, Edina – tette Kinga
csípőre a kezét. – Te ostoba vagy. Ezt mindenki tudja. Lehet, hogy népszerű, de
ostoba – kezdte, mire mi, Virággal elkerekedett szemmel néztünk rá. Hát, nem
kertel, megmondja, amit gondol. – Ellenben itt vagyok én, aki okos és népszerű
is. Nem hinném, hogy bárki lúzernek gondol, mert indulok tanulmányi
versenyeken. Arról nem beszélve, hogy nyertes vagyok. Úgyhogy tartsd magadban a
homályos, egyszerű mondatokból kierőlködött gondolatmeneted – vigyorgott Kinga,
mire Edina visszaült a padra, és elgondolkodott. Vagy mi.
Kinga szó nélkül kiment az
öltözőből, mi pedig Virággal követtük.
– Kinga, ezt jól megmondtad!
– nézett rá Virág csillogó szemmel. Kinga csípőre tett kézzel megállt, és a
plafonra nézett.
– Ügy unom, hogy mindig meg
kell magyaráznom a dolgokat. Pedig olyan rémesen egyszerű. Négyfajta diák van.
Sorrendben tehát a népszerű és okos, mint én. A népszerű, de buta, mint Edina.
Az okos, de népszerűtlen, mint Reni…
– Hé! – tártam szét a karomat
felháborodottan. Ezt mégis hogy gondolja? Oké, tényleg nem tudják annyian a
nevem, mint Kingáét, de csak mert ő egy diktátor!
– És végül az utolsó
kategória – hagyta figyelmen kívül a fel-háborodottságom – a se nem okos, se
nem népszerű. Mint például Virág – fejezte be.
Hát, ezt jól megkaptuk. Virággal
döbbenten néztünk egymásra. Ennyi. Egy diákrangsor, aminek az alján állunk. De,
remélem, csak Kinga szerint. A tornaterem egyik felében a fiúk fociztak, a
másik oldalon pedig felálltunk tornasorban, a négy a-s lány, és mi hárman,
miközben Korponay a naplóval a kezében állt előttünk.
– Tehát a félévi jegyek
alakulása a következő… – kezdte. Nem lepődtünk meg. Öt szín ötös és mi,
Virággal.
– Bencze, ez hármas marad – rázta
a fejét a tanárnő, Virág pedig megvonta a vállát.
– Rentai – lapozott hozzám,
és láthatóan nagyon számolt. – Az órai munkád pocsék. A futás szintén. A
jegyeid szélsőségesek, vagy jó, vagy rossz.
Korponay nagyon agyalt, hogy
miként lehetne jobb jegyet adni nekem.
– Látom, az összes tárgyból
kitűnő vagy, kivéve a rajzot. Nézzük, hogy lehetne a testnevelésjegyed
feltornászni ötösre.
– Nehezen – tettem hozzá,
mire a tanárnő bólintott.
– Mivel a szünet előtt részt
vettél a korcsolyázáson, és láttam, hogy igen jól tudsz, adok egy órai munka
ötöst. Viszont csak úgy tudom megajánlani a félévi ötös jegyed, ha most
pénteken is részt veszel a programban, és le tudom osztályozni.
– Rendben, köszönöm – bólintottam.
– Tanárnő – jelentkezett
Virág. – Én is javíthatok a korcsolyázással?
– Bencze, téged csak esni
láttalak – csapta össze a naplót Korponay, majd belefújt a sípjába, ami azt
jelenti, hogy futás.
Óra végén Virággal kissé
lelombozódva pakoltunk a szekrényünkbe, valahogy nem volt jó kedvünk. Nekem
azért, amit Kinga mondott, meg mert Cortez egész nap egy árva szót sem szólt
hozzám, Virág meg csak úgy szomorú volt, ő emós, nála ez tök normális. Úgyhogy
ilyen nyomottan értem haza.
– Mi volt a suliban? – kérdezte
anyu, amikor beléptem az ajtón.
– Depresszió, melankólia,
fájdalmas és megalázó leminősítés, félévi roham, tanulmányiverseny-hajrá… csak
a szokásos – vontam meg a vállam, mire anyu összevont szemöldökkel méregetett.
– Ez nem vicces – rázta meg a
fejét aggódva.
– Jó, oké – tettem fel a
kezem. – Szóval minden rendben. Viszont fel kéne oldani a gépkorlátozást, a
műveltségi vetélkedőre kell készülnöm – magyaráztam.
– Persze. Jut eszembe – csettintett
anyu. – Apád állítgatott kicsit a laptopodon.
– Mit?
– Tudod, milyen fontos, hogy
a kamaszok biztonságosan internetezhessenek. Éppen ezért egy újabb, felnőtt
tartalmak megjelenítését korlátozó programot tettünk rá.
– De hát már volt rajta! – csodálkoztam.
– Igen, de az elavult. Ez egy
újabb verzió. Csak a biztonság kedvéért.
– Oké – vontam meg a vállam.
Később anyu feljött a szobámba, és
beírta a gépemhez tartozó új jelszót, ami után már netezhettem. Mivel Arnold
várt a Honfoglalón, csak felnéztem az msn-re. Enyhén megdöbbentem. Mindenki
online volt, azonban az állapota elfoglalt, vagy nincs a gépnél. Ez még így
rendben is lenne, ha, mondjuk, tanulnak közben. De a legtöbb név mellett a „Szökést nézek”, „Smallville”, vagy
éppen a „Heroes RulZ” üzenet szerepelt. Tuti, hogy nem normálisak, egy
csomóan bukásra állnak, erre hétköznap délután sorozatot néznek. A fiúk totál
furák.
Kinga beszólása: 5/1 – azért ez
rosszul esett.
Cortez: 5/1 – hozzám se szól. LLL
Honfoglaló: 5/4 – Arnold kétszer
elvert, de egyszer ledöntöttem a várát. A többi játékban a harmadik félt
támadtuk közösen. J
Virággal kutyasétáltatás: 5/5 – most
már ez is hozzátartozik a délutánokhoz. J
Kvízpart: 5/5 – megdöntöttem az
egyéni csúcsom, de muszáj kikapcsolnom az agyam, mert száz kiló a fejem,
úgyhogy lépek olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése