A „lányos” hétvége nagyon klasszul
sikerült, Virág végig nálunk volt, megnéztük a Mamma Mia-t, az Igazából szerelmet és a Miről álmodik a
lány?-t. (Anyu Colin
Firth-rajongó, ő választotta a filmeket). Vasárnap pedig kora délután anyuval
felvettük Virágot, és elmentünk a Vörösmarty téri karácsonyi vásárba, ami
nagyon klassz volt, vettünk kürtös kalácsot és forró teát. Ráadásul az idegen
nyelvű könyvesboltban beszereztem Arnold szülinapi ajándékát, ugyanis ma 15
éves! Hát, ennyit a hétvégéről, tök klassz volt.
A sulihoz érve összeszedtem minden
bátorságom, és egyenesen a fiúkhoz léptem.
– Cortez – szóltam zavartan,
mire Cortez a gyönyörű, mélykék szemével rám nézett. – Te ugye ismered a
sulirádiósokat?
– Aha. Miért?
– Megtennél nekem egy
szívességet?
– Persze.
Dave, akit igazán zavart, hogy nem
tudja, miről van szó, azonnal kérdezősködni kezdett.
– Csak valami meglepetés
dolog – legyintettem.
– De be ne mondass rólam
valamit!
– Dehogy – nevettem el magam.
– Gyere, ilyenkor már bent
vannak – szólt Cortez, én pedig dobogó szívvel követtem.
Együtt mentünk be az aulába, aztán
le a lépcsőn, végül megálltunk egy ajtó előtt, ahol Cortez kettőt kopogtatott.
Egy 12/a-s fiú nyitotta ki, és látszott rajta, hogy megörült Corteznek.
– Na, mondd – biztatott
Cortez.
– Te vagy a suliújságos, nem?
– ráncolta össze a szemöldökét a srác, miközben engem méregetett.
– Igen.
– Jó ötlet volt a Carol
Bells karácsonyi zenének. Felhasználjuk, egy csomóan szeretik – magyarázta.
– Az jó, örülök.
– Na és? Miben segíthetek?
– Betennétek ezt első
szünetben? – nyomtam a kezébe egy CD-t. A sulirádiós leolvasta a borítóba
dugott üzenetet, aztán felnézett rám.
– Ez komoly? –Aha.
– Hát jó, de csak mert jövök
eggyel neked – szólt Corteznek. –De nem vállalom a felelősséget, ha meg akarnak
lincselni ezért a zenéért. Nem hiszem, hogy sokan rajonganak érte.
– Vállalom a felelősséget – ajánlottam
fel azonnal. Cortezzel otthagytuk a sulirádiót, és elindultunk a lépcsőn.
– Miért jött neked egy
szívességgel? – érdeklődtem.
– Eltörte a Green Day-CD-m – felelte.
Bementünk a nyelvi előadóba, ahol
Mr. O’Realy már a teremben volt, és az anyagot nézte át. Leültem Virág mellé,
és előszedtem a felszerelésem.
– Sikerült?
– Igen. Neked?
– A gondnok balhézott kicsit,
mert nem nyittathatja ki a szekrényeket, de végül meggyőztem – bólintott
elszántan.
Arnold késve érkezett, ledobta a
táskáját mellém, és leült.
– Hol tartunk? – kérdezte.
– Csak most kezdtük – válaszoltam,
és elkaptam a fejem. Kicsengetéskor Virággal lerohantunk az udvarra, direkt nem
vártuk meg Arnoldot, aki a szekrényéhez ment. Forró csokival a kezünkben
ácsorogtunk, és a hangszórókból szóló Let it snow-t hallgattuk, amikor Arnold csodálkozva lépett hozzánk.
– Ez volt a szekrényemben – emelt
fel egy becsomagolt ajándékot, és egy összetekert rajzlapot.
– Tényleg? – néztünk össze
tettetett csodálkozással.
A rádióban lement a Let it
snow, aztán a sulirádiós beleszólt a mikrofonba.
– Oké, a következő dal kizárólag
Neményi Arnoldnak szól, más ne foglalkozzon vele. Boldog szülinapot, Arnold! – Majd
hirtelen elhallgatott, és a hangszórókból felcsendült a Beatlestől az Across
the Universe.
Arnold teljesen ledöbbent,
komolyan, ennyire meglepettnek még sosem láttam.
– Ez te…? – hebegett
döbbenten.
– Persze – feleltem
mosolyogva. – Boldog szülinapot! Bontsd ki! – sürgettem izgatottan a totálisan
ledermedt Arnoldot. Lassan letépte az ajándék csomagolását, és meglátta a tőlem
kapott Vittorio le vampire könyvet (francia kiadás).
– Ez a Vittorio, a vámpír,
remélem, még nincs meg – magyarázkodtam.
– Nincs – rázta meg a fejét
folyamatosan a borítót nézve, mintha csak megbabonázta volna.
– Az enyémet is nézd meg! Azt
is nézd meg! – toporgott Virág türelmetlenül, mire Arnold felemelte a könyv
alatt tartott rajzlapot, és lefejtette róla a pink-fekete szalagot, amivel
össze volt kötve. – Ezt direkt neked rajzoltam a hétvégén! – tette hozzá Virág.
– Köszönöm. Ez igazán… szép –
bólogatott Arnold némiképp értetlenül meredve a rajzra, ami Pete Wentzet
ábrázolta gitározás közben.
Mindhárman a sulirádióból szóló
Beatles-dalt hallgattuk, mi, Virággal inkább csak közömbösen, Arnold viszont
őszinte meghatottsággal az arcán, miközben folyamatosan a rajzot és a könyvet
nézegette. Végül megszólalt.
– Nem is tudom, mit mondjak –
rázta meg a fejét, tőle szokatlan módon kicsit keresgélve a szavakat. – Függetlenül
attól, hogy nem ismerem ezt a tagot a rajzon, és annak ellenére, hogy valaki
teljesen jogellenesen felnyitotta a szekrényem, ami magántulajdonnak számít…
– Jaj már! – szaladt ki a
számon, mire elnevettük magunkat. –Szóval ezeket leszámítva még soha, senki nem
lepett meg ennyire. Köszönöm – mondta ki gyorsan.
– Nincs mit – vigyorogtunk.
– Szóval, az úgy volt – kezdett
magyarázkodni Virág, aki már alig várta, hogy elmesélhesse, milyen nehéz volt
titokban tartani az egészet, meg hogy először az én tanácsomra ő is könyvet
akart venni, de végül jobbnak látta, ha egy Pete Wentz-rajzot készít… Arnold
tőle szokatlan módon nem szólta le, és hagyta, hogy Virág meséljen, miközben az
arcán tényleg a döbbenetet és a meglepettséget láttam váltakozni.
Összességében jól sült el a dolog,
sikerült igazán meglepni, mellesleg a francia Anne Rice-kiadásnak annyira
örült, hogy a duplaangol második óráján elkezdte olvasni, és tulajdonképpen
egész nap csak a maga előtt tartott borítót láttuk, az arcát egyáltalán nem. J
Aztán délután, miközben msn-en
aput vártam, Arnold írt pár sort, amiben tök őszintén azt mondta, a könyvnek és
a rajznak is örült, de főleg annak, hogy egyrészt nem felejtettük el, másrészt
pedig berakattuk a kedvenc Beatles-dalát a sulirádióba. Számára ez sokat
jelentett. Megértem, hogy miért mondja ezt. Van hármunkban egy közös dolog,
olyan, ami a többi osztálytársunkat soha nem érintette, csak Virágot, Arnoldot
és engem. Mégpedig az, hogy eddig soha nem voltak barátaink. Igazi barátaink.
Cortez: 5/5 – lehetne még ennél
is menőbb? Őt még a sulirádiósok is kedvelik, akik aztán a legkúlabbnak
számítanak a suliban.
Arnold: 5/5 – sikerült örömet
szereznünk neki, és ez jó érzés.
Apu: 5/5 – holnap jön haza!!! J
Olvasókör: 5/4 – Kardos
Alexander Popé munkásságáról beszélt, még sosem hallottam róla, úgyhogy
utánanézek.
Matek: 5/1 – Virág felelt.
Egyest kapott. Jaj. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése