Apu reggel szokás szerint suliba
vitt minket. Virággal végigbeszéltük az utat, apu pedig csendben hallgatott
minket, csak néha szólt bele, olyanokat, mint például: „Kardos a magyartanár?”
vagy éppen: „Pontosan mit kell azon érteni, hogy Reni párja Ricsi?”.
Megnyugtattuk, hogy a rajzházin kívül semmit, aztán már ki is szálltunk.
Kardos pontosan kezdte az órát,
már csengetéskor az ajtóban állt, és becsapta maga mögött. Néma csendben bújtuk
a tankönyvet. Mindenki. Öt perc elteltével Arnold benyitott.
– Jó reggelt – köszönt.
– Neményi, örülök, hogy
megtaláltad az iskolát – húzta ki Kardos a naplóból az igazolatlant, és átírta
késésnek. Ezt hetente megteszi, úgyhogy rutin.
– Elnézést – vonta meg a
vállát Arnold, és letett a tanári asztalra egy vaskos papírköteget.
– Ez mi?
– A két házidolgozat – indult
a helyére Arnold, figyelmen kívül hagyva a többiek döbbent képét.
– Tegnap adtam fel az őszi
szünetre – csodálkozott a tanár.
– Igen, tisztában vagyok
vele. – közölte tárgyilagosan Arnold.
– Nos, nagyra értékelem az
igyekezeted – emelte fel a lapokat Kardos, és amíg mi a könyvet olvastuk, ő a
dolgozatokat.
Óra végére Arnoldnak nem szerepelt
késés a neve mellett (mivel egész éjjel ezt írta), és kapott két ötöst.
Megérdemelte. Akkor is, ha a többiek megvetéssel nézték.
A szünetben az udvaron Arnold
hozzám fordult.
– Te elkezdted már?
– Nem, még csak
kiválasztottam, hogy miből írom – feleltem.
– Na és mi az a könyv, ami
megváltoztatta az életed? – kérdezte vigyorogva.
– Megversenyeztettem a Büszkeség
és Balítéletet a Szép
reményekkel.
– Melyik nyert?
– A Szép remények.
– Mi mást várhatnék egy
Dickens-őrülttől? – rázta meg a fejét mosolyogva.
– Én sokat gondolkoztam – szólt
közbe Virág. Erre a mondatára Arnold különösen odafigyelt.
– És? Jutottál valamire? – kérdezte
türelmetlenül, mert Virág látszólag befejezte a mondatot.
– Ja, aha – bólogatott. – Azt
hiszem én a Lassie-t írom.
Az a könyv nagy hatással volt rám.
Összeráncolt szemöldökkel
figyeltük. Először azt hittük, hogy viccel, de kiderült, hogy nem. Viszont
példás, hogy Virág nem csal, nem néz meg filmet vagy vesz hangoskönyvet, abból
ír, amit olvasott. És ha az a Lassie, akkor a Lassie. Mellesleg
Arnold az Isteni színjátékból írta,
a feladott hét oldal helyett tizenkilencet. Ez jellemző. Monsieur Durand
francia kultúrán beállt azon kedves tanárok sorába, akik a szünetre házit
adtak, bár az ő házija eltörpül a rajz és az irodalom mellett. Egy általunk
választott francia filmből kell kétoldalas dogát írni. Ez tényleg nem vészes.
Csakhogy ezzel annyira nőtt a
szünetben elvégezendő feladataim sora, hogy kimondottan szünetem nem is lesz. A
suliújság, a makettház, a két irodalom házidoga és a francia film. Óriási. És
ha ez még nem lenne elég, az aulában lévő faliújságra kiraktak egy „Az őszi
szünet programjai” című szórólapot, amit egyébként a szekrények ajtóréseibe is
becsúsztattak. Értetlenül vettem a kezembe, és Virággal együtt elolvastuk.
Bemásolom:
10/24 – látogatás a British
Councilba – kísérő Mr. O’Realy
10/25 – látogatás a Szépművészeti
Múzeumba (Egyiptomi kiállítás) – kísérő Barka Gabriella
10/25 – látogatás a Magyar Nemzeti
Galériába – kísérő Vladár Ervin
10/26 – látogatás a Millenáris
Parkba (informatika kiállítás) – kísérő Tölgyessy László
10/27 – látogatás a Fővárosi Szabó
Ervin könyvtárba – kísérő Kardos Kálmán
10/28 – látogatás a Csodák
Palotájába – kísérő Gazdag Márta
10/29 – látogatás a Francia
Intézetbe – kísérő Alphonse Durand
10/30 – látogatás a Planetáriumba
– kísérő Farkas Evelin
10/31 – reggel 9-től délig – halloween
tökfaragó versen az iskolában este 6-tól kilencig – jelmezbál a tornateremben (témája
varázslók és boszorkányok)
11/1 – 2 – kirándulás a Normafánál
– kísérő Szekeres Tamás és Korponay Andrea
– Ez mit jelent? – kérdeztem
Virágot, aki ugyanolyan csodálkozva nézett vissza rám. Az általánosban soha nem
volt iskolai program a szünetekben. Örültek, ha végre nem láttak minket. A
Szent Johannában ezek szerint ez is máshogy van.
Amikor kicsengettek az utolsó
óráról, az ofő bejött hozzánk, és kérte, hogy pár percet még maradjunk.
– Tehát akkor holnap mindenki
ünneplőben jön, és pontosan érkezik – közölte, a mondat második felét Arnoldnak
címezve. –A tornateremben reggel kilenckor kezdődik az ünnepség. Köszönöm – szólt,
mire a fél osztály feltette a kezét. – Van még kérdés? – nézett körbe. Mindenki
az őszi szünet programjainak a szórólapját lóbálta.
– Ó, igen – vakarta meg a
homlokát az ofő. – Ezek a programok nem kötelező jellegűek, viszont igen nagy
népszerűségnek örvendenek a diákok körében.
Elmondta, hogy minden reggel
kilenckor van a találkozó a suli előtt, és egy-egy szaktanár kíséretében
látogatják a diákok a kijelölt programokat. Bár elsőre tényleg őrültségnek
tűnik, hogy egy tanuló az őszi szünetben szaktanárral és diákokkal jár múzeumba
vagy kirándulni, jobban átgondolva ez tökre jó dolog.
Otthon megmutattam anyuéknak a
szórólapot, akik igazán lelkesedtek érte, szerintük nagyszerű, hogy a suli a
szünetben is ad lehetőséget arra, hogy a diákok több időt töltsenek együtt,
ráadásul tanár felügyeletével, értelmes programokon.
Utolsó tanítási nap az őszi
szünet előtt: 5/5 – viszonylag laza nap volt. J
Szent Johanna őszi
programajánlója: 5/5 – először tényleg megdöbbentett, de tuti, hogy részt veszek
valamin.
A házi dolgozatom Gutenbergről:
5/5 – délután meg is írtam, két óra alatt megvoltam vele.
Ricsi küldött e-mailt a
makettház terveiről: 5/5 – lekötelezett. Komolyan. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése