Kicsit sűrűn alakult a hét eleje.
Először is mára kellett leadnom a decemberi suliújságba a cikkem, úgyhogy
minden délután ezzel foglalkoztam. A könyvajánló ment a legkönnyebben (ez nem
meglepő), Dickens Karácsonyi énekét
választottam, és nemcsak azért, mert Dickens a kedvencem, hanem mert
ez a mű karácsonyra tökéletes olvasmány. A film- és zeneajánlóval már sokkal
jobban meggyűlt a bajom. Mivel a karácsony általában is egy meghitt dolog,
ráadásul a karácsonyi filmek és zenék szinte csöpögnek az érzelmektől, nagyon
sok fejtörést okozott, hogy mit tegyek be a cikkbe, ami kevésbé „nyálas”.
Próbáltam előzetes felmérést készíteni, megkérdeztem az osztálytársaimat, hogy
ők mit néznek karácsonykor. Kár volt. Mindenféle választ kaptam, csak
karácsonyi filmet nem. Akkor megkérdeztem, milyen zenét hallgatnak
karácsonykor. Hasonló válaszokat kaptam, mint a filmnél, azzal a különbséggel,
hogy közölték, ha megpróbálom a Last Christmast ajánlani, kinyírnak. Hát, nem őrültem meg, éppen elég nekem
egész decemberben anyuval hallgatni, dehogy teszem be a suliújságba! Mindegy,
végül mára sikerült összeraknom az ajánlókat, bár nagy segítségemre volt Virág
és Arnold. (Virággal választottuk ki az Aludj csak, én álmodom című
Sandra Bullock-filmet, ami szerintem tökre jó, és Arnolddal a Trans-Siberian
Orchestra Christmas Carol albumát, remélve, hogy a fiúk ezért megbocsátják
a romkom filmajánlót.) J
Egyébként is egész nap elég ideges
voltam a suliújság miatt, ezt tetézte Kinga, aki borzalmasan felvágott a kész
cikkével, és végig azt hangoztatta, hogy az övé biztos, hogy tökéletes lett.
Az utolsó óra végén aztán
lementünk a suliújság termébe. Timi, na meg a többi suliújságos már vártak
ránk. Timi kinyújtotta a kezét (ezt azt jelenti, hogy adjuk oda az anyagokat),
és gyorsan átfutotta őket.
– Arnold, sok! – nézett fel a
kitépett spirál lapokból, aztán kapkodva tovább olvasta. Mikor végzett,
gondterhelten felnézett. –De nagyon jó, úgyhogy maradhat.
– Micsoda? Pont a duplája
lett, ez nem ér! – hördült fel Kinga.
– Erről nem nyitok vitát – rázta
meg a fejét Timi, és már ki is nyitotta Kinga gondosan lefűzött cikkét. – Jó,
mehet – biccentett.
Amíg Timi az a-s Krisztián cikkét
olvasta, láttam, hogy Kinga feje betorzult. Nem hiszem, hogy ő az a típusú
ember, akinek elég, ha a munkáját egy sima „jó, mehet”-re minősítik. Az én ajánlóim
voltak az utolsók, Timi villámgyorsan átfutott rajta. Ez egyébként mekkora
szívás! Én napokat, délutánokat, órákat töltök a megírásával, és két perc alatt
átfutva kap egy zöld vagy egy piros jelzést. De mindegy, mert Timi bólintott,
közölte, hogy teljesen rendben van, ez így mehet is. Ezután közösen
kiválasztottuk a címlapfotót és a magazinba kerülő képeket, Dani rengeteg
anyagot hozott, úgyhogy ezzel el is ment az idő.
Suliújság: 5/5 – megkönnyebbültem.
J
Cortez: 5/5* – angolon súgott
egy mondatot, amikor a tanár felszólított. J
Tesi: 5/5 – a bokasérülésem
miatt még mindig felmentett vagyok. A lelátón olvastam. J
Virág: 5/5 – villog az
msn-ablak, rohanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése