Reggel a hűtőn talált üzeneten
anyu azt írta, hogy szép idő lesz, húsz-huszonkét fok, úgyhogy végre nem
kellett esőkabátot vinnem. Az épület előtt Cortez, Ricsi és Dávid ácsorogtak,
befelé menet odaköszöntem nekik.
– Hol van Pete Wentz? – kérdezte
Ricsi Virágot hiányolva, úgy látszik, más is megszokta már, hogy reggelente
együtt érkezünk.
– Nem jön, beteg – feleltem.
– Ő is? – kérdezte Dávid.
Na igen. Angolon, amikor Mr. O’Realy
beírta a naplóba a hiányzókat, kiderült, hogy Virágon kívül Zsolti, Jacques és
Andris betegedett le. De sehogy sem stimmelt, mert a tizenkét főből öt üres
hely volt.
– Na, még egyszer – térdelt
fel fél lábbal Kinga a székére, és hátrafordulva nézett végig a nyelvi előadón.
– Onnan ki hiányzik?
– Zsolti – kiáltotta Dávid
maga mellé mutatva.
– Jó, előttetek Virág és?
– Zsák – közölte Ricsi,
kijelentésére az osztály felröhögött. –Tehát Zsolti, Virág, Jacques és innen
Andris. – magyarázta. – Ez négy!
– Ki van még? – kérdezte
Ricsi, miközben már ő is felállt, hogy megnézze, a nyelvi előadó ülésrendje
szerint ki hiányzik az első pad legszéléről.
– Senki – vonta meg a vállát
Kinga.
– Ki ül ott, melletted? – mutatott
az üres helyre Dávid.
– Senki. Itt nem ül senki – erősködött
Kinga.
– Lehet, hogy csak tizenegyen
vagyunk? Mindig? – értetlenkedett Robi.
Az egész osztály (mármint akik
jelen voltak) kérdőn nézték az azonosítatlan üres helyet.
– Mr. Zsidak? – böngészte a
naplót Mr. O’Realy, és fáradt tekintettel végigpásztázta az osztályt.
– Tényleg, Gábor – nézett
unottan a plafonra Kinga. – Teljesen elfelejtettem.
Kijelentése elgondolkodtatta a
jelenlévőket. Jó, tény, hogy ciki, amiért mindenki kifelejtette, de
hozzátartozik, hogy Gábort még szinte senki nem hallotta beszélni. Persze ez
nem jelenti azt, hogy ezért el kell felejteni.
– Ha nincs Virág, akkor
egyedül leszek kémián. Óriási – hallottam Cortez riadt hangját mögülem.
– Jó, hogy mondod – szólt
közbe Ricsi, és megbökte a vállam. – Reni, volt kémiából…
Még be sem fejezte a mondatot,
hátranyújtottam a füzetem.
– Kösz, rendes vagy – vette
át, és lemásolta a házim. Arnold a fejét csóválva meredt a füzetébe.
– Mi az? – suttogtam.
– Semmi – legyintett, és
témát váltott. – Virágnak viszed a leckét?
– Csak olvasókör után.
Óra vége előtt Ricsi megint
megbökte a vállam, és visszaadta a füzetem.
A kémiaóra elején Gondos felcsapta
a naplót, és közölte, hogy a felelő a házit a táblánál oldja meg.
– Pósa – szólította fel a
mellettem ülő Ricsit.
Ricsi a füzetével együtt a
táblához ment, és felírta a házi megoldását. Gondos büszkén nézte, ahogy az
üres felületeket egyre csak betöltik a képletek, majd a végén elkérte Ricsi
füzetét, és bólogatva belenézett.
– Jól van, erre adok egy
ötöst – firkantotta bele.
– Mi? – horkant fel döbbenten
Dave.
– Felmayer, szeretnéd te is
bemutatni a leckéd? – förmedt rá Gondos.
– Elnézést, tanárnő – húzta
be a nyakát, és hitetlenkedve nézett össze Cortezzel.
Ricsi fülig érő mosollyal jött
vissza a helyére. Színötös kémiából. J
Szünetben a suliboxba pakoltam,
Arnold pedig mellettem ácsorgott.
– Reni, volt matekból házi? –
lépett oda Dávid.
– Tessék – nyomtam a kezébe a
füzetem.
– Kösz. Odaadhatom Corteznek
is?
– Persze.
Mivel szép idő volt, a szünetet az
udvaron töltöttük. Nem volt igazán jó Virág nélkül, de azért Arnolddal leültünk
a szokott helyünkre, és olvastunk. Én az Emmát, Arnold Coopertől a Vadölőt.
– Köszi – lépett oda Cortez,
és a kezembe adta a matekfüzetem.
– Nincs mit – mosolyogtam rá,
és észrevettem, hogy a napsütésben a haja nem teljesen fekete, inkább
kávébarna. Wow.
Mire feleszméltem a csodálatból,
Cortez már újra az árkád alatt állt Ricsivel és Dáviddal, Arnold pedig az ölébe
fektetve a könyvét egyenesen rám nézett.
– Elmondanád, hogy a gimis
lányok miért ilyen egyszerűek? –kérdezte érdeklődő arckifejezéssel.
– Hogy érted?
– Valósággal megvesztek az
ostoba, semmirekellő, tudatlan, nagyképű, bunkó és minimális
intelligenciahányadossal rendelkező fiúkért. Miért?
– Nem tudatlan – vettem
azonnal a védelmembe.
– Megfogtad a lényeget – vigyorgott
lesajnálóan Arnold. – Most komolyan, mi olyan nagyszerű benne? – nézett Cortezék
irányába, mire odafordítottam a fejem.
Mindhárman beszélgettek, és
fel-felröhögtek valamin. Cortez fekete-fehér kapucnis rövid ujjú pólót viselt
farmerrel és a pulcsijához passzoló, fekete-fehér deszkás cipővel. Haja az
árnyékban egészen feketének tűnt, ehhez társult a zavarba ejtően kék szem és
laza mosoly. Őszintén értetlenül fordultam Arnoldhoz.
– Minden – közöltem. Arnold
lenézően kiröhögött, aztán tovább olvasta a könyvét. Na igen. Arnold nagyon jó
barátom, de Virágot nem tudja pótolni. Van olyan téma, amit csak két lány tud
megbeszélni.
Az olvasókörön Arnold ajánlására Winnetou
volt a téma, és ezzel el is ment az egész szakkör. Mikor a végén felálltam,
Kardos félrehívott, hogy beszéljen velem. Két dolgot is szeretett volna,
először is, hogy a suliújságban lévő ajánlóm alapján minden Eastwicki
boszorkányokat kikölcsönözték,
és elő is jegyezték páran, ehhez egyébként külön gratulált is. A másik Cortez
korrepetálása.
– Sajnálom, hogy rád szakadt
ez a kellemetlen teher, de remélem, megérted, milyen fontos, hogy félévkor és
főleg év végén átmenjen kettessel.
– Én megteszek minden tőlem
telhetőt – tártam szét a karom. Kardos megköszönte, és el is mosolyodott, ami
ritka, úgyhogy már sajnálom, hogy nem fotóztam le. J
Suli után egyenesen Virághoz
mentem.
– Csókolom, hoztam a leckét –
üdvözöltem Virág anyukáját, amikor ajtót nyitott. t
– Reni, örülök, hogy jöttél,
Virág már nagyon várt!
Virágék háza egyébként nagyon
szép, főleg meleg színek és ízléses, stílusban megegyező bútorok alkotják. Nem
éppen emo. J
Virág szobája lóg ki egyedül a ház összképéből, a falán egy milliméter szabad
hely sincs, amikor beléptem, úgy éreztem, a világ összes Pete Wentz- és AFC
Tomi-képe néz rám.
– Hogy vagy? – kérdeztem,
amikor megláttam Virágot az ágyán feküdni, nyakig betakarva. A szokottnál is
sápadtabb volt, az orra teljesen kivörösödött a sok fújástól, a haja pedig fura
volt tupírozás nélkül, csak úgy, lazán lefésülve.
– Őszintén? – kérdezett
vissza, és feltápászkodott. – Pocsékul. A fotelbe ültem le (arrébb raktam két
Pete Wentz-párnát), aztán elmeséltem, hogy mi volt a suliban. Mármint nem a
tananyagot, hanem úgy általában, hogy mi történt. Virág felhúzott térdeit
átfogó karokkal hallgatott, látszott rajta, hogy őszintén szomorú a hiányzás
miatt.
– Mit mondott a doki?
– Hogy csütörtökön lehet,
hogy mehetek – vonta meg a vállát csalódottan.
– Az jó!
Virág anyukája bejött egy tálca
teával és gyógyszerrel, nekem pedig üdítőt hozott.
– Csakis a felelőtlen apád
miatt fázhattál így meg! – közölte dühösen, majd kiment. Kérdőn néztem Virágra.
– A szüleim szeretik egymást okolni – magyarázta.
– Értem – bólintottam, majd
hirtelen eszembe jutott valami. – Jaj, Vladár küldött neked rajzolnivalót, és
jobbulást kíván! – nyitottam ki a táskámat, és előszedtem a feladatot, amit a
rajztanár adott oda napközben.
Délután hatig voltam Virágnál,
aztán hazamentem leckét írni. Este még beszéltünk msn-en, de mindkettőnk
gépkorlátozása miatt ez csak egy óráig tartott.
Osztálylétszám: 5/2 – a hiányzók
miatt teljesen lapos volt a nap. L
Jane Austen, Emma: 5/5 – nagyszerű.
Napos idő: 5/5 – már hiányzott
az udvaron ücsörgés a szünetekben. J
Virág betegsége: 5/1 – Arnold
sajnos nem pótolja teljesen a hiányát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése