Továbbra sincs meg, hogy ki
rendelte a gesztenyepürét, viszont tipp annál több akadt. Reggel a suli előtt
Dave, Cortez, Ricsi és Zsolti javában találgattak, amikor megérkeztünk.
– Reni! Virág! Figyeljetek! –
kezdte Dave, mire mindketten ránéztünk. – Mondom, figyeljetek – ismételte. Én
továbbra is ugyanúgy néztem, Virág viszont kivett a kabátzsebéből egy kockás
csatot, és félrecsatolta a haját, így már mindketten figyeltünk. – Megvannak a
lehetséges gyanúsítottak.
– Igen? Kik azok? – kérdeztem
visszafojtott nevetéssel. –A hármas számú – vette át a szót Zsolti – Neményi.
– Arnold? Arnold biztos nem –
ráztam meg a fejem.
– Pedig gyanús. Nem evett a
gesztenyepüréből, nem felelt, amikor rákérdeztünk, hogy ő volt-e, ráadásul
alibije sincs.
– Nem, nem – mosolyogtam. – Azért
nem evett belőle, mert nem akart, azért nem válaszolt, mert nem akart, és azért
nincs alibije, mert nem akarja, hogy legyen. Arnold ilyen, őt hagyjátok – legyintettem.
– Hát jó – vonta meg a vállát
kicsit csalódottan Dávid, de aztán feldobódott, mert eszébe jutott, hogy még
van két potenciális gyanúsított. – A kettes számú Dani a 12/a-ból…
– Dani? A fotós? Ő hogy jött?
– nevettem el magam.
– Gesztenyefájuk van –
bólintott magabiztosan Zsolti.
– Szerintem nem ő volt.
– Reni, lassan azt kell
hinnem, hogy te voltál – töprengett Dave.
– Miért?
– Mert gyanúsan viselkedsz.
Hangosan felnevettem, mire Zsolti
közölte, hogy az első számú gyanúsítottjuk egy 1l/b-s lány, Gabi, akinek a
szülei cukrászdát üzemeltetnek. Igaz, őt nem is ismerik, sőt, vele telefonon sem
szórakoztak, de az elég gyanús, hogy cukrászdájuk van, így szerintük ő volt.
Biztos, hogy nem normálisak. J
Irodalmon Kardossal továbbmentünk
az anyaggal, de óra vége előtt tíz perccel abbahagyta, és témát váltott.
– Jó, aki a nevét hallja, az
jövő hét péntekre házidolgozatot ír A fösvényből.
Kinga jelentkezett, ezért Kardos
felszólította.
– Tanár úr, már nem azért, de
régen túlmentünk Molière-en, év elején…
– Akkor még egyszer – szakította
félbe a tanár, mire Kinga azonnal elhallgatott. – Aki a nevét hallja, az jövő
hét péntekre házidolgozatot ír A fösvényből. Aki nem hallja a nevét, az örül – közölte sokkal
szigorúbban, majd elölről lapozni kezdte a naplót.
– Antai-Kelemen, Felmayer,
Haraszti.
Na igen. Akik a bukás és a kettes
között állnak. Cortez, Dave és Robi.
– De jó, jaj de jó! – csapta
össze a tenyerét Virág, mire Kardos összevont szemöldökkel visszalapozott a
naplóban.
– Virág, éppen kettesre
állsz, ha gondolod, te is beadhatnád, hogy javíts.
– Hát jó, de nem olvastam – nézett
nagyokat pislogva Virág, mire én inkább lesütöttem a szemem. Kardos is.
– Ahogy gondolod. A többiek
tehát jövő hét péntekre írják meg – csapta össze a naplót Kardos, és kiment.
– Nem értem, most akkor én
írjak, vagy ne? – forgolódott Virág, mire mosolyogva megráztam a fejem.
Mivel Virágot az apukája elvitte a
hétvégére, Arnolddal ketten sétáltunk haza.
– Olvastam egy nagyon érdekes
interjút egy argentin filozófussal – magyarázta.
– Szerinted mennyi idő alatt
lehet megtanulni gördeszkázni? –kérdeztem hirtelen, mert bár szerettem volna
figyelni rá, az agyam teljesen másfelé járt.
– Ez az argentin filozófusról
jutott eszedbe?
–Jaj, bocs. Figyeltem, tényleg,
csak közben jár az agyam – néztem rá bocsánatkérően.
– Semmi gond. Majd átküldöm
e-mailben. Szóval. Gördeszka. Nem értek hozzá. De egy biztos. Nem támogatom.
– Miért nem?
– Mert ha valakinek úgy nem
vagy érdekes, ahogy vagy, akkor máshogy se legyél.
– Nem, nem erről van szó – ráztam
meg a fejem automatikusan.
– Reni, képes lennél
nevetségessé tenni magad, csak hogy imponálj valakinek?
– Attól függ. Mennyire
nevetségessé? – mosolyodtam el.
– Te egy gördeszkán? – kérdezett
vissza. Jó, ebben igaza van. De akkor is. Elhatároztam, megtanulok
gördeszkázni, Cortez belém szeret, és minden jó lesz. Illetve így képzelem.
– Mindegy, hagyjuk – legyintettem.
– Szerintem is – bólintott
Arnold. – Viszont – jutott hirtelen eszébe – adok két filmet, nézd meg.
– Miről? Gördeszka?
– Majdnem. Beatles.
– Ez nem ér! Virág nincs itt,
hogy közbeszóljon. Ez befolyásolás a vitátokban! – nevettem el magam.
– Most őszintén! Hány videót
mutatott neked, amiről én nem is tudok?
– Oké – gondoltam végig. – Milyen
filmek?
Arnold délután áthozta a két
filmet, hogy ha van kedvem és unatkozom, nézzem meg. Ő már milliószor látta
mindkettőt, úgyhogy otthagyta nálam, hogy maradhat, amíg akarom. Először úgy
gondoltam, hogy tényleg ráérek megnézni, csak hát az este hosszú volt, én
unatkoztam, apu pedig filmezni akart, és eldöntöttem, inkább a Beatles, mint
esetleg Jet Li. Úgyhogy vacsora után apuval filmeztünk (és titokban pótvacsoráztunk,
csokis gofrit J).
Beatles – Egy nehéz nap
éjszakája: 5/5 – eredetileg Jet Li-től akartam megkímélni magam, aztán a
másik filmet már magamtól tettem be, mert ez nagyon tetszett.
Beatles Help! – 5/5* – Virág
ki fog nyírni, de ez az egyik legklasszabb film, amit valaha láttam. J
Ofőóra: 5/3 – Az ofő elmondta,
hogy jövő héten végig karácsonyi díszítés lesz a Szent Johannában.
Cortez: 5/4 – a beadandója miatt
tuti, hogy sokszor ír majd msn-en. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése