Hullafáradtan ébredtem, mert este
sokáig nem aludtam, egyszerűen nem voltam álmos. Ezért inkább olvastam, amitől
ma reggelre a kialvatlanságtól karikás, bedagadt szemmel keltem. Hurrá. Az
égbolt kora reggel szürke volt, fekete esőfelhők suhantak át rajta, és amikor
összeértek, még jobban beborult, és szinte azonnal szemerkélni kezdett. Ilyen
bágyadt péntek reggelt! Na mindegy. Virág a kapuban várakozott, fekete-pink
pulóverének az ujja kinyújtva lógott le a kezéről, haját egy hatalmas pillangós
csattal rögzítette oldalra.
– Szervusz, Virág, szép a
csatod – köszöntötte apu, amikor kinyitotta neki a kocsi hátsó ajtaját.
– Csókolom – köszönt vissza
Virág fülig érő mosollyal.
Útközben egy szót sem szóltunk, de
mindketten alig vártuk, hogy kettesben legyünk és megbeszélhessük a tegnapi
korrepetálást. Amit egyébként már tegnap este megbeszéltünk telefonon, de
Virággal gyakran vesézünk ki egy témát, úgy… egymilliószor.
A suliboxnál álltunk, és
folyamatosan beszéltünk (leginkább Cortezról és a Fall Out Boy egyik
klipjéről), amikor Kinga megállt mellettünk.
– Na jó. Egyszer kérdezem
meg, úgyhogy jól figyeljetek – igazította meg a fehér hajpántját, ami remekül
passzolt a fehér pulóveréhez és a kék farmerszoknyájához, amihez trendi fehér
csizmát húzott. – Jövő hét szombaton versenyem van Gödöllőn, jöttök?
Virággal döbbenten összenéztünk.
Kinga meghív minket valahová? Te jó ég!
– Meghívsz minket a
versenyedre? – csodálkoztam őszintén. Kinga unottan a plafonra nézett.
– Az a lényeg, hogy sokan
drukkoljanak nekem. Többen, mint Vass Angélának, aki már az egész osztályát
meghívta. És persze az harminckét fő, nem úgy, mint itt…
– Ó, szóval a tömeget
növeljük a jelenlétünkkel? – értettem meg azonnal Kinga szándékát. Sejtettem,
hogy nem barátságból hív.
– Voltaképpen igen – bólintott
természetesen. – Már kezd kicsit elegem lenni abból, hogy állandóan odacsődít
minden versenyre egy halom embert, csak hogy megmutassa, mennyire népszerű.
Kibírhatatlan lány – rázta a fejét, aztán észrevette, hogy még mindig ott
vagyunk. – Na, akkor jöttök?
Függetlenül attól, hogy Kinga
részéről egyáltalán nem őszinte a meghívás, sőt, igazából csak felhasznál
minket arra, hogy népszerűbbnek tűnjön, azonnal rávágtuk, hogy megyünk. Később
Virággal próbáltuk kigondolni, hogy vajon miért mondtunk igent, végül arra
jutottunk, hogy biztos csak azért, mert végre elhívtak minket valahová. Ez elég
lúzer dolog. Na, sebaj. Úgysem voltam még soha díjugratóversenyen. Virág sem.
Sőt, ő azt sem tudta, mi az.
A második óra előtti szünetben
(irodalom előtt) az eső miatt mindenki a teremben dorbézolt. Olyan hangzavar
volt, hogy szinte alig lehetett hallani a sulirádiót, ami éppen a Rockafeller
Skank című dalt játszotta. Cortez a helyén ült, a büfében vett
melegszendvicset ette, a füléből kilógott a zenelejátszója zsinórja. Gondoltam
rá, hogy megkérdezem, tanult-e még tegnap este a korrepetálás után, de végül
nem mertem hozzászólni. Inkább leültem a helyemre, és elővettem a könyvem.
Arnold odajött hozzám, és felült a padomra.
– Jó a könyv? – érdeklődött.
– Nagyon! – csuktam össze, és
azonnal készen álltam, hogy ömlengjek róla. Arnold szívesen hallgatott, bár
véleménye szerint „Jane Austen írásai végtelenül távol állnak” tőle.
A csengetés nem igazán zavarta meg
az osztályt, tovább folyt a dobálózás és az ordítozás, szerintem zengett a suli
tőlünk.
– Valaki kiolvasta már az „antiganéjt”?
– üvöltötte előre Dávid, csak úgy, hátha valaki válaszol. Pechére az ajtóban
hirtelen feltűnő Kardos volt az.
– Felmayer, amennyiben
Szophoklész Antigoné című művéről van szó, már neked is kellett volna – lépett
be Kardos komoran a terembe, és lecsapta az asztalra a naplót. Na, ez mindig
egy olyan pillanat, amikor az osztály olyan hirtelen hallgat el, mintha valaki
benyomná a távirányító „elnémító” gombját.
Dave sunnyogva leült a helyére, és
kinyitotta a szöveggyűjteményét. Ami persze csak álca volt, mert a könyv lapjai
közé süllyesztett iPodját nyomkodta tovább.
– Rendben, akkor az osztály a
már említett Antigoné részletét olvassa a könyvből, amíg feleltetek – közölte
Kardos, majd kinyitotta a naplót, de ez csak olyan formaság volt, mivel épphogy
belepillantott, már fel is nézett újra. – Antai-Kelemen.
Miközben Cortez felállt mögöttem,
én visszafojtott lélegzettel olvastam, de a mondatok összevissza ugráltak a
szemem előtt. Shakespeare-szonettet kapott, én ezt egyébként sejtettem, nem
véletlenül kezdtem ezzel a korrepetálást. Kardos nem kímélte, durván közbeszólt
és kérdezgetett, Cortez röviden, de azért válaszolgatott, én pedig annyira
drukkoltam, hogy a felelet végén azt vettem észre, a könyvet szorítva
elfehéredtek az ujjaim, mivel teljesen kiment belőlük a vér. Kettest kapott.
Hurrá!
Óra végén az osztály körülbelül
úgy ünnepelte Cortezt, mintha lediplomázott volna. Hát, én sem gondoltam, hogy
ennyire fel tud dobni valakinek az irodalom kettese. Mondjuk, lehetett volna
jobb is, sőt, szerintem egy hármast is megért, de Kardos direktben van, és
ilyenkor nincs mit tenni. Föcin viszont én feleltem, bár ez sokkal könnyebben
ment, mint Cortez szonettelemzése. Ötöst kaptam a földhő és a napsugár
versengéséből. Ciki is lenne, ha a meteorológiai ismereteim és befolyásoltságom
mellett nem állnék kitűnőre földrajzból. J
A szemerkélő eső miatt az árkádok
alatt siettünk át a tesiterembe. Az öltözőben Kinga az a-s lányoknak
folyamatosan a közelgő versenyéről és a „kibírhatatlanul sznob és nagyképű”
Vass Angéláról beszélt, akivel versenytársak hatéves koruk óta. Miközben
Virágot vártam, hogy átöltözzön, folyamatosan azon gondolkoztam, milyen lehet
az a lány, akit Kinga tart kibírhatatlannak. Talán egy szörny. Vagy nem is
tudom.
Tesin párban dobáltunk medicinlabdát.
Én természetesen Virággal voltam, és a lelátón ülő fiúkat szórakoztattuk (akik
hamarabb befejezték az órát). Hozzáteszem, nem szándékosan műsoroztunk nekik,
egyszerűen csak viccesnek találták, ahogy bénázunk. Nekünk már nem volt annyira
mókás, Virágnak kiment a válla és sírva fakadt, ezután Kingával folytattam a
dobálást, aki, mint mindenből, ebből is versenyt csinált, és olyan erővel vágta
hozzám a dögnehéz labdát, hogy majdnem beszakadt a mellkasom. L
Cortez irodalomfelelése: 5/2 – alakul.
Virág nem lesz egész hétvégén,
mert az apukájához megy: 5/1 – szívás.
Teljesen üres az msn: 5/1 – péntek
este senki nincs a gépnél. Érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése