Az első nap a szünet után. Apu
vitt minket suliba, a szélvédőn kopogott az eső, az ég borult volt és szürke.
Anyu üzenete szerint (amit a hűtőn hagyott nekem) nagyon hideg idő jön. Úgyhogy
jól beöltöztem, kötött garbó, vastagabb farmer, és bakancs. A suli körül szinte
minden diák nyakában a kötött Szent Johannás sál volt, úgyhogy örültem, amiért
én is felvettem.
A borult égbolt miatt egész nap
fel volt kapcsolva a teremben a lámpa, ami már kicsit téli hangulatúvá tette a
napot. Az udvarra is csak két szünetben mentünk ki, mert megfagytunk. Pedig a
gondnok kitett két padot az árkádok alá (Arnold igen sikeresen tárgyalt ez
ügyben), de senki nem ült rá, ahhoz már hideg van.
Francián leadtuk Monsieur
Durand-nak a francia kultúra házit, és amíg mi mondatokat fordítottunk a
könyvből, ő el is olvasta őket. Szinte mindenki ötöst kapott, a tanár külön
megdicsérte az osztályt, amiért régi francia filmekhez nyúltunk (a mi Házibulinkon, kívül sokan írtak Belmondo-
vagy Delon-filmből, csak Cortez és Ricsi írt a Taxiból, Arnold pedig a Bíbor folyókból).
Az irodalom hasonlóan telt, Kardos
kiadta feladatnak, hogy a Szigeti veszedelmet olvassuk a
szöveggyűjteményből, amíg ő elkezdi javítani a beadott dogákat. Óra végéig egy
szót sem szólt, úgyhogy néma csendben telt a negyvenöt perc, csak a lapozás
sistergése, vagy Kardos tollának kaparászó hangja hallatszott.
– Gratulálok – emelte fel a
fejét a lapokból. – Sikerült a tizenkét főből hétnek Harry Potterről írnia – közölte
gúnyosan. – Zsidák, oszd ki őket – dobta az első padban ülő Gábor padjára a
dolgozatokat.
Gábor sietve szétosztotta, úgyhogy
mindenki elmélyedve nézett bele a kijavított papírokba. Gutenbergre ötöst
kaptam, a Szép reményekre 5*-t. Magamba fojtottam az örömöm, és gyorsan
Virághoz fordultam, miközben Kinga hangosan kifogásolta a 4/5-ét.
– Milyen lett? – suttogtam.
Virág kifésülte a szeméből a haját.
– Kettes és hármas. A Lassie
lett a hármas – súgta boldogan.
– Az jó! – bólintottam, majd
óvatosan hátrafordultam. Cortez összefont karokkal, a székén hátradőlve ült, a
lapjai az asztalon hevertek.
– Milyen? – kérdeztem halkan.
– Kettes-kettes.
– De jó! – vettem el a
lapjait, és gyorsan belenéztem. Sosem gondoltam volna, hogy két irodalom
kettesnek ennyire örülök majd. Ez még engem is meglepett.
Óra végén Kardos bediktáltatta a
jegyeket, szinte mindenkire tett valami gúnyos megjegyzést, például Dave
hármasára azt mondta: „hálás vagyok, amiért papíron adtad be és nem
Pen-drive-on!”
– Antai-Kelemen – nézett fel
Kardos.
– Kettes-kettes – felelte
Cortez.
– Elképesztő teljesítmény,
őszintén megleptél. Üres lapokra számítottam – firkálta be a jegyet Kardos,
szavaiból üvöltött a cinizmus.
– Igyekeztem kitölteni azt a
sok üres helyet a lapon – vágta rá Cortez.
– Leköteleztél – vigyorgott
erőltetetten a tanár, majd durván ellapozott a naplóban.
Délután hatra Ricsi átjött, hogy „tökéletesítsük”
a makettházat. Na jó, ez így nem teljesen igaz, szóval jött, hogy megpróbáljuk
ház alakúra ragasztani a kartonlapokat.
– Erősen szorítsd, mert
elenged a ragasztó! – utasított, miközben mindketten a földön térdeltünk, és
azon fáradoztunk, hogy ne ragasszuk hozzá a ház alapját a szőnyegemhez.
– Ennél jobban nem tudom – feleltem.
Apu kopogtatott be a szobámba, majd rögtön be is nyitott.
– Hogy áll a mestermunka? – érdeklődött
jókedvűen. Két dühödt kamaszpillantást kapott válaszul. – Szóval jól – bólintott
apu, és körülsétálta a „makettházat”. (Az idézőjel nem véletlen.) Ricsi egy
újabb kartonlap behajtott alját ragasztózta be, és hozzáerősítette az alaphoz.
– Gyerekek, szerintem jobban
rá kéne nyomni, mert így elenged a ragasztó – vakargatta az állát apu, és bár
szakértőnek tűnt, egyáltalán nem az. Ezt be is bizonyította. L
A következő pillanatban átvette a
helyem, és teljes súlyával rányomta a kartonlapot az alapra. Mondanom se kell,
azonnal összenyomódott az egész.
– Ó! – egyenesedett fel apu.
Na, igen. Ó! Hatalmas ó!
– Apu! – hőköltem hátra
döbbenten, és a „házat” néztem, ami pont úgy festett, mintha valaki ráült
volna. Apu sűrű bocsánatkérések közepette inkább kiment, és otthagyott minket
az összenyomott kartonokkal. Ami meglepő, hogy Ricsi egyáltalán nem gurult be,
hanem teljesen jól szórakozott az eseten.
– Ha szétszedjük és
kiegyengetjük, talán nem lesz gyűrött – töprengtem a megoldáson.
Vagyis kezdhettük szinte elölről.
A behorpadt, összenyomott oldalakat leszedtük (a ragasztó már megkötött,
úgyhogy szinte le kellett szakítani), aztán megpróbáltuk eltüntetni róla a
gyűrődést. Hát, a mai napon körülbelül eddig jutottunk. Pont, mintha nem
csináltunk volna semmit. Vicces, fogalmam sincs, csütörtökig mi lesz belőle.
Már szinte látom Vladár önelégült arcát, ahogy gúnyos megjegyzések mellett
beírja a hatalmas egyest a naplóba. Hurrá.
Irodalom ötös: 5/5 – még
csillagot is kaptam hozzá. J
Makettházkészítés Ricsivel: 5/1
– semmit nem haladtunk, mivel apu összenyomta az egészet.
Olvasókör: 5/5 – Arnold kérésére
ma Vernével foglalkoztunk.
Idő: 5/2 – ködös, hideg, esős
november. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése