Holnap szalagavató, úgyhogy ma már
szinte senki nem foglalkozott semmivel, az egész suli olyan volt, mint egy
felbolydult méhkas. A főpróbák miatt a tizenkettedikesek keringőruhában
rohangáltak a folyosón, az ofő szünetenként feljött a termünkbe, és
megkérdezte, hogy elmondta-e már, hogy mi a holnapi program. Biztosítottuk
róla, hogy már ezerszer. Aztán megkérdezte, hogy mondta-e már, hogy miben
menjünk. Mondtuk, hogy már ezerszer. Egyébként egész nap díszítettünk, a
kilencedikesek az aulát és az udvart, a felsőbb évesek a tornatermet. Életemben
nem láttam még annyi fehér művirágot, amennyit behordták a tesiterembe.
Délután Virág átjött, és a
YouTube-on Fall Out Boy koncertet néztünk, de közben megjelent Arnold is, aki
áthozta DVD-n a Beatles antológiát,
sói mindketten maradtak vacsorára. Az étkezőasztalnál ülve Arnold
persze továbbra is a Beatles mellett érvelt. Aztán amikor meglátta anyu
krumplipüréjét, közölte, hogy „laktózintoleranciája” van. Nem rossz, apuval
elismerően össze is néztünk. Ezt mi is bevethettük volna. Virág viszont jóízűen
megevett mindent. Na, ez állatira fura.
Mindenki a saját igaza mellett
érvelt, aztán egyszer csak anyu jelent meg egy CD-vel.
– Gyerekek, akkor ezt
hallgassátok meg! – szólt lelkesen, és bekapcsolta a polcon lévő hifit.
Apuval fájdalmasan összenéztünk.
Mi már tudtuk, hogy mi következik, Arnold és Virág azonban még nem, úgyhogy
érdeklődve figyeltek. Pillanatokon belül felcsendült George Michael szívszorító
dala, a Careless Whisper, mire anyu boldogan nézett körbe. Hát, ez is jó
volt valamire, ugyanis végre Arnold és Virág egyetértett. Ezt egyikük gyomra se
vette be. Sajna egy egész Wham! albumot végig kellett hallgatniuk, úgyhogy azt
hiszem, elment a kedvük a további vitáktól. Mikor kikísértem őket a kapuhoz,
csak annyit jegyeztek meg, hogy mindegy, ki mit szeret, csak többé Wham!–et ne
kelljen hallgatniuk. Én osztom a véleményüket, de mivel itt lakom, vissza
kellett jönnöm a házba. Anyu a Wake me up, before you go-go-t üvöltette,
úgyhogy gyorsan felmentem a szobámba, és feltettem a fülhallgatómat.
Szalagavató-díszítés: 5/5 – sajna
a tornatermet még nem láttam, de ennyi virággal csak szép lehet.
Holnap ünneplő: 5/1 – már megint
vastag lesz a vádlim. L
Wham!: 5/2 – hát, nem is tudom.
Gyerekkorom óta már megszoktam, hogy anyu George Michaelt szinte családtagnak tekinti,
de azért a zenéjét nem kedvelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése