Azt hittem, a szünetben annyi időm
lesz, hogy nem fogok tudni mit kezdeni magammal. Ehhez képest ma először tudtam
leülni egy fél órára, hogy naplót írjak. Jaj. L Szóval az úgy volt,
hogy megjöttek a nagyiék (még mindig itt vannak), és egy csomó programot
csináltunk, amivel már eleve elment az idő. Aztán ott volt a karácsonyi
készülődés, anyuval kiválasztottuk a menüt, és megfőztük, sőt, az elmúlt
évekhez képest senki nem kapott gyomorrontást, így az idei karácsony emiatt is
emlékezetes marad. Aztán ott volt még apu céges karácsonyi bulija, amin nekem
is kötelező volt részt vennem, és ahol mindenki megjegyezte, hogy mekkorát
nőttem. Na, mindegy. A lényeg! Karácsonyi ajándék! Kaptam könyveket
(enciklopédiasorozat), Sims kiegészítő lemezeket, de a legfontosabb! Térdvédőt,
könyökvédőt és bukósisakot. Mindezt azért, mert megkaptam a gördeszkát! Wow!
Majd kiugrottam a bőrömből, és már a YouTube-on tanulmányozom a videókat, sőt
kinyomtattam a trükkök leírását. Nem lehet olyan nehéz. És mindezek mellett
végre elég időm jutott olvasni. Negatívum viszont, hogy Cortez, bár megígérte,
nem írt, pedig rendszeresen, talán a kelleténél többször is csekkoltam az
e-mailem, az msn-t, a közösségi portált, de semmi. Arnold viszont minden este
ír sms-t, vagy mms-t, a képek alapján szuperül érzi magát. Ja, és Virág hívott
24-én éjjel. Először azt hittem, valami baj van, ugyanis percekig nem tudtam
kivenni a sikoltozásából, hogy miről van szó. Aztán végre megértettem:
karácsonyra az apukája egy kiskutyát vett neki. És végre, a szünet kezdete óta
először, ma tudtunk találkozni. Szó szerint egymás nyakába ugrottunk, amikor
kinyitottam az ajtót, és ott állt. Sosem volt még igazi barátom, így azt sem
tudtam, hogy hiányozhat.
– Te jó ég, meg kell mutatnom
a gördeszkát! – hívtam be a házba, amikor is észrevettem, hogy Virág kabátja nemcsak
kidudorodik, hanem mozog is.
– Reni, ezt nézd! – húzta le
a cipzárt, és azonnal kidugta a fejét egy fekete kölyök cocker spániel.
– Hű! – simogattam meg
azonnal a kutyus fejét, miközben Virág kiszedte.
– Ő itt Pete Wentz – mutatott
be minket egymásnak.
– Pete Wentznek hívod a
kutyád? – csodálkoztam. A kiskutya ficánkolt Virág ölében, láthatóan szabadulni
akart.
– Aha. Pete Wentz!
– Nagyon aranyos.
Megfoghatom?
Virág odaadta a kölyökkutyát, aki
viszonylag nyugisan megmaradt a kezemben. Anyu jött ki a nappaliból, hogy
üdvözölje Virágot.
– Nahát, Virág, milyen
aranyos kiskutyád van – dicsérte meg anyu azonnal a kezemben tartott állatot.
– Köszönöm. Aputól kaptam
karácsonyra. A gyerekpszichológus tanácsára vette, aki azt mondta, a válás után
jót tesz egy kisállat, mert amikor befordulok, egyikükkel sem beszélek, és
olyankor marad a kutya… – magyarázta.
– Igen, én is olvastam róla,
hogy egy ilyen kisállat jót tesz a közérzetnek – bólogatott anyu.
– Csak anyu nem örült – szomorodott
el Virág.
– Hogyhogy?
– Hát, eleve úgy érzi, hogy
apu ajándékának jobban örülök, mint az övének. Ráadásul holnap megyünk apuval
síelni, és anyura marad Pete Wentz.
– Ki? – kérdezte anyu.
– A kutya – feleltük
egyszerre.
– Ó, értem.
– Kimehetünk gördeszkázni? – kérdeztem
anyutól, aki megengedte, hogy a kocsifeljárón „játsszunk”, abban az esetben, ha
felveszem a védőfelszerelést.
Gyorsan felmentünk a szobámba, és
amíg felvettem a bukósisakot meg a térdvédőket, elhadartuk a történteket.
– Semmit nem írt? Egy szót
sem? – csodálkozott Virág. Mellesleg a kutya tényleg jó hatással van rá, a haja
oldalra volt csatolva, és sokat mosolygott.
– Nem, semmit – ráztam a
fejem, és felkaptam a gördeszkám. – Itt van minden – nyomtam Virág kezébe a
kinyomtatott oldalakat.
– Te bemagoltad a trükköket?
– mosolygott.
– Persze. Elméletben már
tudok deszkázni. Lássuk a gyakorlatot.
Na, igen. Pont ezek miatt az
esetek miatt választják szét az „elméletileget” a „gyakorlatilagtól”. Ugyanis
nemhogy egy Regulart, vagy egy Fakie-t nem tudtam csinálni (ami az egész
deszkázás alapja), hanem ma az egész napos gyakorlás végeztével sem jutottam el
odáig, hogy rajta maradjak a deszkán. A fenébe. Ahelyett, hogy trükköket
csináltam volna, egyszerűen ráálltam a deszkára, Virág pedig húzogatott. Így is
estem vagy harmincat. Sötétedéskor abbahagytuk a szenvedést, egyébként is
lefagyott az orrunk, és a szobámban folytattuk a beszélgetést. Sajna Virág
holnap reggel indul síelni a papájával, úgyhogy a szünetben már nem
találkozunk. L
Gördeszka: 5/2 – elolvasva olyan
könnyűnek tűnt.
Esés: 5/1 – a térd- és
könyökvédő védett. De nem mindenhol. Ezért komoly fájdalmaim vannak, plusz egy
lyuk a farmerem térdén. Óriási.
Cortez: 5/1 – semmi.
Akárhányszor benézek msn-re, mindig offline, ami az időeltolódás miatt nem
csoda, csakhogy még egy üzenetet sem hagy. L
Virág kutyája: 5/5 – tök
aranyos. Csak az elnevezése… hát, hogy is mondjam. Érdekes. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése