Zsúfolt nap. Reggel, mivel
magamtól korán keltem – szerintem izgulok a holnapi sulikezdés miatt –, kimentem
a kertbe, ott ücsörögtem egy kicsit, aztán anyuval elindultunk vásárolni.
A sulihoz szükséges holmikat a
közeli pláza papírboltjában vettük meg.
– Reni, nézd, milyen szép
tolltartó! – mutatott fel anya egy rózsaszín, Disney-hercegnős, giccses izét.
Csak a fejem ráztam meg
automatikusan. Anyu ebből megértette, hogy nagyon nem ilyet képzeltem el.
– Van valami konkrét
elképzelés? – lépett oda hozzánk egy segítőkész eladó, majd mikor felismerte
anyut, rögtön hozzátette. – Marad a nyári idő?
Pár percig az időjárásról
beszélgettek, aztán az eladó ismét megkérdezte, hogy mi az elképzelés.
– Tudja, most pont kalózmánia
van… – mosolygott anyu.
– Anya! – szóltam közbe
zavartan, és teljesen elvörösödtem.
– Már nincs? – nézett rárn
anyu csodálkozva.
– De, csak ne mondd el
mindenkinek! – húztam be a nyakam, zavaromban felemeltem egy tollat, és azt
nézegettem. Anyu értette a célzást, és kicsit halkabban folytatta az eladónak,
aki láthatóan átérezte, hogy kellemetlenül érint, ha egy ápiszban mindenki
megtudja, milyen tolltartót szeretnék. Úgyhogy diszkrétre vette a figurát, és
csendben megmutogatta a kalózos termékeket.
Végül semmilyen kalózos holmit nem
vettünk, mert biztosan kicikiznének miatta az új osztálytársaim, és ha rögtön
az első napon találnak cikiznivalót rajtam, akkor tuti adnak gúnynevet is, és
lehet, hogy négy évig úgy fognak hívni.
– És ez? Ez nagyon népszerű a
kislányok körében – mutatta az eladó a legújabb Witch, Hello Kitty és
hasonló termékeket.
– Nem, nem szeretnék giccses
dolgokat.
– Á, értem – bólogatott az
eladó. – Akkor talán ez a kollekció?
Na, az már rögtön tetszett. A
tolltartó henger alakú, behúzós, sima, kék színű farmer anyagból, és volt
ugyanolyan, hozzá való iskolatáska, varrásokkal, cipzárral meg zsebekkel. Azt
választottam.
– Szerintem is menő – értett
egyet anyu. – De azért egy kalózos tollat is vehetnénk kulcstartóval.
Végül lett szolid, de menő
kinézetű sulifelszerelésem meg Johnny Depp-es tollam kulcstartóval. Így már
teljesen felkészültem a gimikezdésre. Egy rakás csomaggal értünk haza, és
gondosan mindent megmutogattam apunak, aki próbált úgy csinálni, mintha
érdekelné egy füzet vagy egy színes tollakból álló készlet, de megértem, hogy
őt ez annyira nem dobja fel. Amíg anyu a konyhában vacsit csinált, felültem a
konyhapult másik oldalára. Percekig némán figyeltem.
– Izgulsz a holnap miatt,
ugye? – kérdezte, fel sem nézve.
– Kicsit – vallottam be
őszintén.
– Nincs miért. Az iskola
nagyon jó lesz, az osztálytársaid pedig szeretni fognak. Hidd el, sok új
barátod lesz.
Na, igen. A szüleim félnek attól,
hogy – ahogyan az általánosban sem voltak – nem nagyon lesznek barátaim, ami
miatt majd sokat leszek egyedül és nyomi leszek. Apu szerint ez borzasztó
lenne, saját elmondása szerint ő nyomi volt a gimiben, és nem is szívesen
emlékszik vissza rá. Azt szeretné, ha én viszont szeretném a Szent Johannát,
lennének barátaim meg társaságom, meg ilyesmi. Azért is tanácsolták a
magánsulit, mert ott sokkal kevesebben vannak, a kis osztályközösségek
összetartanak, és életre szóló barátságok köttetnek. Nem is tudom, nekem ez túl
hihetetlennek tűnt, de hagytam magam rábeszélni.
– Az egész nyolcadik évfolyamban
azzal csúfoltak, hogy magángimibe csak nyomik járnak – mondtam, mire anyu végre
felnézett.
– Ez nem igaz! Apád is
magángimnáziumba járt! – érvelt, mire mindketten átnéztünk a konyhapulton, a
nappaliban ülő apu irányába. – Jó, ez nem volt jó példa – rázta meg a fejét
anyu némi töprengés után. – A Szent Johanna kiváló gimnázium, jó hírű iskola,
és biztos vagyok benne, hogy csupa kiváló, kedves és okos fiatalt vesznek fel.
Mint téged – mosolygott anyu.
Nem is tudom. Mindenesetre kezdtem
komolyan izgulni a másnap reggel miatt. A hülye gólyatáborban az új
osztálytársaim már megismerkedtek, csak én leszek egyedül, aki teljesen idegen!
Vacsorára apuhoz vendégek jöttek –
egy üzlettársa és a felesége –, úgyhogy amikor megérkeztek, muszáj volt
lemennem köszönni.
– Nocsak, Reni, megint
mekkorát nőttél! – állt fel az asztaltól apu üzlettársa, és úgy nézett rám,
mintha a legutóbbi találkozásunk óta – ami három hete volt – legalább kilencven
centit nőttem volna.
A felesége is megállapította, hogy
növök, mire anyuék is mondták, hogy bizonyára, és akkor ezzel mindenki elvolt
egy darabig, én meg kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert a magasságom nem
egy olyan téma, ami olyan különösen érdekes lenne.
– Na, és holnaptól gimnazista
vagy – vigyorgott apu üzlettársa.
– Igen – bólintottam zavart
mosollyal. Komolyan, a felnőttek hülyék.
– Nagyon izgatott lehetsz – nézett
kedvesen a felesége.
– Kicsit – bólogattam.
– A Szent Johanna kiváló
gimnázium – erősködött apu üzlettársa.
– Szerintem Reni imádni fogja
– tette hozzá a felesége. Igen, gimis lettem, szeretni is fogom, meg növök is.
Csakúgy, mint mindenki más a korosztályomban.
– Ó, a gimi! – nézett maga
elé apu üzlettársa elkalandozó tekintettel. – Azok az igazán szép évek! Az első
buli, az első szerelem, az első intő…
– Ez így van – vette át a
szót apu, miközben intett, hogy nyugodtan visszamehetek a szobámba, majd ő
jópofizik helyettem. A lépcsőn felfelé lépkedve még hallottam, hogy továbbra is
én maradtam a téma.
– Renivel hihetetlen
szerencsénk van! Talpraesett, okos lány, nem kell félteni – dicsért apu.
– Csak várd ki a végét.
Amikor Tomi betöltötte a tizenhatot, húsz kilót fogytam. Az őrületbe kergetett…
– mesélte a felesége.
– Nem hiszem, hogy Renátával
bármi ilyen problémánk lenne. Nyugodt gyerek.
Becsuktam magam mögött a szobaajtóm,
és értetlenül néztem körbe. Miért viselkedik mindenki úgy, mintha tizennégy
évesnek lenni a világ legnehezebb dolga lenne? Én ebből semmit nem érzek, tökre
felfújják a dolgokat. Hosszas hezitálás és kombinálás után sikerült
kikészítenem a ruhámat, hogy ne holnap reggel kelljen toporzékolva hisztiznem.
Egy farmert választottam fehér tornacipővel, fehér, kék csíkos galléros
pólóval. Nem túl feltűnő, nem is túl unalmas. Egyébként tiszta ideg vagyok a
holnapi nap miatt, első nap az új suliban, új osztálytársak, új tanárok. Jaj.
Sulifelszerelés vásárlás: 5/5.
Vacsora: 5/2 – anyu csirkéje
fura ízű volt.
Holnap első nap a gimiben: 5/1 –
jaj.
Apu üzlettársának idétlen
kérdései: 5/2.
Rémképek arról, hogy eltanyázok
a suli előtti lépcsőn, és mindenki kinevet: 5/1. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése