November 5., szerda

Az eső egész éjjel esett, és napközben is rendszeresen szemerkélt. Hát, ilyen a november.

A borongós idő miatt a suliban egész nap égtek a lámpák, a fűtéstől pedig álmos, nyomott diákok kószáltak a folyosókon. Korponay úgy érezte, ez ellen tenni kell, úgyhogy tesin sulikörökkel kezdtünk. Jaj. A fiúk szokás szerint fociztak az udvaron. Persze, ez jellemző is, ők játszadoznak meg rugdossák a labdát, mi meg rohangálunk az iskola körül, miközben a tanárnő a stopperóráját nyomkodja.

– Gyerünk, lányok, ez szánalmas! – nyomta meg az óráját, amikor Virággal egymást támogatva megérkeztünk elé.

– Nem ka-pok le-ve-gőt – hajolt le Virág, megtámaszkodva a térdein.

– Dehogynem, ez még csak az első kör volt. Hol van még a tizedik? – tapsolt hangosan Korponay, mi pedig összeszorított fogakkal tovább másztunk. Kinga és a négy a-s lány már befejezte a tíz kört, amikor mi a negyediket kezdtük. Végül Korponay megajánlotta órai munkára a kettest, ha nem futjuk végig (és így nem kell tovább ácsorognia az esőben). Elfogadtuk. Azonnal.

A tesióra a teremben folytatódott, az a-s lányok és Kinga röplabdáztak, mi pedig Virággal leheveredtünk egy félrerakott tatamira, és óra végéig meg se mozdultunk. Még most is szúr az oldalam.

Tesi után az öltözőben elkaptam egy beszélgetésfoszlányt. Edina és Ivett (két a-s lány) Cortezről susogtak valami olyasmit, hogy Edina felvette msn-en. A kedvem ezután kissé megromlott, Virág sem tudott felvidítani. (Pedig tényleg próbált, azt mondta, hogy Pete Wentznek több millió lányrajongója van, képzeljem el, ő mit érez! Mármint Virág.) Még Arnold sem tudott jobb kedvre deríteni (pedig elmesélte, hogy ki akarják rakni a sakkszakkörből, mert mindig nyer, és mindenkinek elment a kedve a játéktól). Szóval menthetetlenül rossz kedvem lett.

Ricsi egyenesen suli után jött hozzám, mert holnap rajzóra. Miközben a szobámban szenvedtünk a házzal (hogy egyben maradjon, legalább egy napig!) és az Internetrádiót hallgattuk, nekem csak Cortezen és az a-s lányon járt az agyam. Hogy menynyit csetelhetnek, mennyit beszélhetnek sulin kívül, hogy vajon találkoznak-e, meg ilyesmi. Végül nem bírtam tovább, és igen átlátszó módon, de szóba hoztam.

– Kinga is készen van már a házával, Edina közölte is, hogy ilyen szépet még nem látott – mondtam csak úgy mellékesen. Na jó, ez így tényleg átlátszó, de legalább igaz. Ricsi felvette az ecsetet, és a ház ablakát kezdte festeni.

– Edina? Az melyik? – kérdezte. Nem tudja! Nem tudja, ki az! Ezek szerint Cortez nem lóghat vele sokat, mert arról Ricsi tudna. Óriási!

– Hát az egyikük – nem igazán tudtam, hogyan írjam le. A négy a-s lány olyan, mint egy csorda, együtt vonulnak, együtt szoktuk meg őket, elég nehéz egyet jellemezni közülük. – A frufrus? –jutott hirtelen eszembe.

– Ja, aha – bólintott. – Te, ezek az ablakok rácsosak lettek. Szerinted baj? – váltott témát, és töprengve nézte a házat. Rácsos ablak? Ez egyre jobb.

– Ricsi, szerinted kinek az álomháza rácsos ablakú? – kérdeztem csodálkozva.

– Mitt’om én. Akinek tériszonya van, és fél, hogy kiesik – tárta szét a karját.

– Jó, ezt ne felejtsd el, kell majd az érvelés, mert ezt tuti, hogy Vladár is megkérdezi.

Anyu nyitott be a szobámba, és szólt, hogy Virág jött.

– Jaj, de jó! – tápászkodtam fel, mert már totál elzsibbadtam. A felmentő sereg! Hurrá. Csakhogy nem egyedül jött. Cortezzel.

– Sziasztok – néztem döbbenten.

– Most komolyan! – lépett be lazán Cortez, és fejét Ricsi és köztem kapkodta. – Valaki mondja meg neki, hogy nem állhat Pete Wentz az ablakban, vagy tényleg kettészedem a házat, és majd úgy osztályozzák!

– Virág, muszáj, hogy ott legyen? – kérdeztem mosolyogva. Virág természetesen bólintott.

– Lent hagytuk, megnézitek?

Szóval röviden, Virág és Cortez befejezték a házat, de nagyon összekaptak, úgyhogy eldöntötték, áthozzák hozzánk, és majd mi rendet teszünk. Arra, mondjuk, nem gondoltak, hogy ha mi, Ricsivel meglátjuk az étkezőasztalunkon lévő házat, akkor a legkisebb problémánk az ablakban ácsorgó Pete Wentz-figura lesz.

– Hű – közöltem, amikor megláttam a pink-fekete házat, ami elképesztően nézett ki. Egy A3-as zöld kartonlapon állt, amiről dombok, fák, medence és gördeszkapark domborodott ki. Ezek közé lehetett beilleszteni a házat, ami kívülről is zseniálisan festett, de középen szétnyitható, így minden (berendezett) szoba és helyiség láthatóvá válik. Wow! Van benne mindenféle kartonbútor meg kartontévé, kartonszekrény és nem mellesleg, az ablakban karton Pete Wentz. J

– Most tényleg az a bajod, hogy valaki áll az ablakban? –kérdeztem, közelebb hajolva a kisház ablakához.

– Persze! Nem való az álomházba! Legalábbis az enyémbe? –közölte Cortez.

– Akkor nézzétek meg a miénket! – panaszolta Ricsi. Visszamentünk a szobámba, ahol (nem vicc), Cortez és Virág nyolc percig nevettek. Meg sem szólaltak, csak nevettek, néha abbahagyták, de összenéztek, és megint nevettek, aztán abbahagyták, ránéztek az összegyűrt házunkra, és megint nevettek. Jól szórakoztak. Mi kevésbé. Végül is úgy alakult, hogy miután kinevették magukat, ott maradtak, és figyelték, hogy Ricsivel mit összeszenvedünk a ház összeragasztásával.

– Hogy lehettek ennyire bénák? – kérdezte Cortez, amikor látta, hogy a tető egyik fele túl nagy, ezért nem passzol, és így ragasztani sem lehet.

– Fogd be, és inkább segíts! – förmedt rá Ricsi. – Azért jöttetek, hogy kiröhögjetek?

– Nem, dehogy – mosolygott Virág, majd felkelt a babzsák fotelemből, és a makettházunk körül téblábolt. – Vágni kéne belőle.

– Gondolod? – néztem fel rá kétségbeesetten.

– Aha, de várj, segítek.

Virág szórakozottan félretolt, és letérdelt a „mesterművünk” elé. Egy perc múlva már Cortez is segített neki, így mi, Ricsivel háttérbe szorultunk. Nem is baj, ugyanis ami nekünk keserves órákba és több napba telt, az nekik másfél órába, ráadásul mindenfajta megerőltetés nélkül.

Hét órakor állt a házunk. Igaz, nem kinyitható, a festés (azt még mi csináltuk) pocsék, de kész lett.

– Hát, ennyit tudtunk tenni. Ha előbb szóltok, hogy ennyire nem megy… – kezdte Cortez.

– Viccelsz? Az előbb még tetőnk se volt. Így már osztályozható, az a lényeg – sóhajtotta Ricsi megkönnyebbülten.

Miután befejeztük (vagyis befejezték) a házunkat, Cortez és Ricsi elment, Virág pedig maradt, és részletesen átbeszéltük, hogy mi a helyzet Cortezzel. Na jó, igazából nagy helyzet nincs vele, de azt is részletesen meg szoktuk beszélni, ha nincs semmi. J

Álomház: 5/3 – nagyon ronda, de kész lett. ©

Cortez, Ricsi és Virág: 5/5 – jól éreztem magam velük, kár, hogy csak ma lógtunk így együtt, négyen.

Tesióra: 5/1 – izomlázam van.

Cortez és Virág háza: 5/5* – Eszméletlenül ötletes és szép. Na és Pete Wentz is maradt az ablakban. J