Reggel elkísértem anyut a
meteorológiai intézetbe, aztán kora délután nekiálltam a maradék leckéimnek. A
fizikával negyvenperces küzdelem árán sem sikerült boldogulnom, ezért lementem
anyuhoz, aki azt mondta, bármennyire szeretne, fizikából egyáltalán nem tud
segíteni, viszont szívesen beszél a ciklonokról és anticiklonokról. „Ezt később
veszem igénybe” ígérettel apu dolgozószobájába mentem, aki megnézte ugyan a
leckém, de csak a fejét rázta. Visszamentem a szobámba, és kínomban
bekapcsoltam a notebookom. Az msn tömve volt, de hiába kérdeztem meg Andrist (ő
közben autóversenyt játszott), Zsoltit (ő egyszerűen kiröhögött, amiért
vasárnap délután ezzel foglalkozom) vagy éppen Kingát (ő mondta, hogy már kész
van, de nem segít, különben is lovagolni megy), nem jutottam egyről a kettőre.
A listán Cortez neve mellett ott volt a zöld jelzés, tehát éppen gépezett, de
rá egyszerűen nem mertem ráírni. A fizikakérdés alibinek tűnne, tuti, hogy nem
érdekli, és azonnal elmondaná a többieknek, hogy ilyen gyenge ürüggyel próbálok
beszélgetést kezdeményezni. Már majdnem kikapcsoltam a gépem, amikor Arnold
bejelentkezett. Azonnal ráírtam.
Reni üzenete: Szia, kész
vagy a fizikával?
Arnold üzenete: Ezt gondold
át még egyszer.
Reni üzenete: Oké. Akkor
máshogy. Segítesz a fizikában?
Arnold üzenete: Igen. Hol
akadtál el?
Reni üzenete: Az elején.
Arnold üzenete: A
legelején?
Reni üzenete: Igen, a
forgómozgás szögjellemzői. Tippem sincs, nem igazán értem.
Arnold üzenete: Na jó,
akkor várj.
És kilépett. Értetlenül néztem a
képernyőre, vártam, hogy visszajöjjön, bár őszintén, Arnoldnál nem igazán lehet
tudni. Már arra is gondoltam, hogy meggondolta magát, csak nekem nem szólt,
amikor tíz perc várakozás után anyu bekopogott a szobámba.
– Reni, egy kis osztálytársad
keres a fizikalecke miatt.
– Hogy? – fordultam meg
csodálkozva.
Anyu megismételte, úgyhogy
leszaladtam a lépcsőn. Valóban, Arnold az ajtónkban állt, és unottan meredt
maga elé.
– Elhoztam a könyvet is, ha
az elején megakadtál, akkor sosem fogsz tudni továbblépni. Az alapok ismerete a
legfontosabb – magyarázta a tőle megszokott stílusban.
– Nem gondoltam, hogy
átjössz. Azt hittem, várjak a neten – tártam szét a karomat.
– Két utcával lejjebb lakom.
Miért tanítanálak az interneten?
Ez igaz. De akkor is meglepett.
– Arnold, milyen kedves
tőled, hogy felajánlod a segítséged. Hol szeretnétek tanulni? – kérdezte anyu.
– Nekem mindegy – vontam meg
a vállam, és Arnoldra néztem.
– Én most járok itt először.
Honnan kéne tudnom? – nézett vissza rám. Ez jogos.
Végül a nappaliba mentünk (azért a
szobámba nem akartam hívni, mégiscsak fiú, kicikizne a Johnny Depp-képek és
lányos dolgok miatt), én a fotelbe ültem, Arnold pedig a kanapéra. Amíg én a
gyakorló képleteket elemeztem, nem kerülte el a figyelmét a könyvespolc.
– Ezek a te könyveid?
– Nem – ráztam meg a fejem. –
A szüleimé. Az enyémek a szobámban vannak.
Anyu körülöttünk sürgölődött,
hozott üdítőt meg kis pereceket, aztán bement apu dolgozószobájába.
– Reninek sikerült megoldani
a fizikát? – hallatszott ki a nyitott ajtón át apu hangja.
– Nem, a nappaliban tanul.
Nézd meg.
– Rengeteg dolgom van, majd
később – válaszolta apu.
– Jó, csak gondoltam, szeretnéd
megismerni a kis barátját, Arnoldot, aki nagylelkűen átjött segíteni…
Ahhoz képest, hogy apunak „olyan
rengeteg dolga volt”, anyu kijelentése után tíz másodperccel már mellettem
állt, és rosszallóan nézte a jegyzetelő Arnoldot.
– Szóval te vagy Arnold – közölte
„rettegett” hangsúllyal. Arnoldot azért nem lehet könnyen zavarba hozni,
felállt, bemutatkozott, illedelmesen megdicsérte a házunkat, és megjegyezte,
hogy a könyvespolcon lévő lexikonsorozat ötödik és hatodik darabja fel van
cserélve, és így teljesen megbontják az egységet. Apu csodálkozva a polchoz
lépett, és a helyükre rakta őket.
– Elnézést, hogy szóltam, de
az érkezésem óta zavart – bólintott Arnold, amikor végre „rend” lett.
Én mosolyogva jegyzeteltem tovább,
apu pedig leült a másik bőrfotelbe, és felügyelte a tanulásunkat. Másfél óra
alatt végeztünk, Arnold mindent elmagyarázott, volt, amit többször is, úgyhogy
magamtól meg tudtam csinálni a házimat.
– Tényleg nagyon köszi a
segítséget – csuktam össze a füzetem. Arnold csak biccentett, aztán felállt.
Vele együtt apu is, aki látszólag elzsibbadt a hosszas felügyelőpóz után.
– Megmutatod a könyveidet? – kérdezte
Arnold.
– Persze – vontam meg a
vállam.
Apu szemében egy olyan „aha”
kifejezést fedeztem fel, úgyhogy természetesen jött velünk. Arnold a szobámban
nem nagyon nézett körül, rögtön a könyvespolcomhoz lépett, és a kiadványok
gerincét leolvasva böngészett, miközben bele-belekérdezgetett valamibe, hogy
hogy tetszett. Apu mindvégig maga előtt összekulcsolt karokkal támasztotta az
ajtófélfámat.
– Jó, de hiányos – minősítette
végül a könyvgyűjteményemet Arnold, és már meg is fordult. Az ajtó felé lépve
megakadt a szeme az íróasztalom felett lévő tükrön és közelebb lépett. Azonnal
lesápadtam. A fenébe!
Nem a Johnny Depp-kép, nem a
rátapasztott emlékeztető cetlik, de még csak nem is a béna High School
Musical matrica volt az oka. Hanem a manga rajz, amit Virág készített
nekem.
– Ez itt…? – fordult vissza
hozzám összevont szemöldökkel.
– Igen, az egy képregény – bólintottam
iszonyatos nyomatékokkal hangsúlyozva a mondatot.
Arnold egy pillanatig a szemembe
nézett, aztán fújtatott egyet.
– Igen, azért volt olyan
ismerős.
Apu a beégésemből és
földbesüllyedésemből mit sem vett észre, továbbra is Arnoldot figyelte. Végül
belátta, hogy nem jelent veszedelmet semmilyen tekintetben, úgyhogy amikor
kikísértem a kapuig, már nem jött velünk. De az ablakból nézett, ezt rögtön
láttam, pedig próbált elbújni a függöny mögött. Na mindegy.
– Holnap találkozunk – köszönt
el Arnold.
– Várj – szóltam utána. – Az
a kép, amit láttál…
– Nem igazán érdekel – vonta
meg a vállát.
– Oké, de azért köztünk
marad?
– Még ha szóba is állnék a „Cortez-féle”
alakokkal, akkor sincs jogosultságom elmondani, amit láttam, amíg
felhatalmazást nem kapok rá. Én tisztelem a jogokat – közölte komolyan. Én meg
megkönnyebbültem. Komolyan.
Ciki: 5/1 – Arnold előtt totál
beégtem.
Fizika házi: 5/3 – tényleg
sikerült magamtól megcsinálni, de nem érdekel, a beégésem mindent visz. L
Gulliver utazásai: 5/5 – igazán
tetszett.
A közösségi portálon Cortez
végre bejelölt: 5/5* – no comment. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése